[ { "image_url": "", "title": "", "description": "", "artist": { "name": "", "born": "", "description": "" }, "analysis": "" }, { "image_url": "DSC_0262.jpg", "title": "Tengerparti táj holdvilágban", "description": "é.n.; olaj - vászon; 55x83 cm", "artist": { "name": "Adolf Stademann", "born": "(München, 1824 - München, 1895)", "description": "A német romantikus tájképfestészet egyik alakjaként ismert fest? életm?vében a hazai környezet motívumait megörökít? alkotások mellett szép számmal találhatunk a XVII századi holland tájképfestészet modorában festett m?veket. Ezek közé sorolható a Déri Múzeum m?alkotása is. A „másodkézb?l vett realizmusnak”, azaz a XVII. századi holland el?képek tanulmányozásának és utánzásának, Stademann számára akkora jelent?sége volt, mint a közvetlen tájmegfigyelésen alapuló stúdiumoknak." }, "analysis": "A fest? a tengerparti táj egy részletének kiemelésével az egész természet fenségét és leny?göz? szépségét jeleníti meg. A festmény egészén érezhet? a romantikus szemlélet? fest?i felfogás, amely az alkotó lelkében lezajló érzelmi folyamatokat az égbolton lejátszódó természeti jelenség hangulatfest? hatásával jeleníti meg. Az érzelmi tartalmak fest?i kifejez?eszközeként a sötét és világos színek drámai kontrasztját alkalmazza. Az alacsonyan meghúzott horizont növeli a háttér dominanciáját, egyben lehet?séget biztosít az alkotó részére a természeti jelenségekben rejl? érzelmi tartalmak közvetítésére. A végtelenbe futó sötét fellegek mozgalmas csoportja és a fényl? telihold foltjának aranyló ragyogása, a világos-sötét ellentétek együttes alkalmazása, ezt a romantikus hatás fokozásának eszköze." }, { "image_url": "DSC_0260.jpg", "title": "Hegyszakadék holdvilágban", "description": "é.n.; olaj - vászon; 47x42 cm", "artist": { "name": "August Pippenhagen", "born": "(Brandenburg, 1791- Prága, 1868)", "description": "Gombkészít? mester volt, majd kereskedelemmel foglalkozott. Autodidakta fest?ként m?ködött. 1807-10 között pályája kezdetén Svájcban festett, vadregényes tájak, sziklás hegyvidékek szolgáltak festményei tárgyául. Egyes elemz?k szerint J.H. Wüst svájci fest? mellett is alkothatott. Majd 1810-ben Prágába utazott, ahol kereskedelmi ismereteket szerzett, de a festéssel sem hagyott fel. M?vészetére a prágai klasszicista tájképfestészet és a prágai képtárakban fellelhet?, XVII. századi holland tájképek hatottak. Az 1820-as években els?sorban vedutákat (városábrázolásokat) festett Prágáról. A következ? két évtizedben kialakította sajátos egyéni stílusát, amelyre az er?s érzelmi töltés, a romantikus álomszer?ség volt a jellemz?. Párás, szürkés leveg?be burkolózó tájai a preromantikus festészet egyik mesterévé avatta ?t." }, "analysis": "August Pippenhagen alkotása Déri Frigyes ajándékaként került a gy?jteménybe. Az ábrázolt táj az adományozó kedvelt stájerországi vadászkastélyának természeti környezetét idézi fel. A kiállított m? sötét tónusban tartott erd?részletet jelenít meg, amely szinte eggyé olvad a feketébe hajló háttérrel, a fákat kékes, szórt fény világítja meg. Pippenhagen az egész festményre jellemz? misztikus hangulatot sajátos fénykezelési technikával érte el." }, { "image_url": "", "title": "Konkolyi és Konkolyiné arcképe", "description": "1837; olaj - vászon; 77x61 cm", "artist": { "name": "Barabás Miklós", "born": "(Márkusfalva, 1810 – Budapest, 1898)", "description": "A korszak legjelent?sebb arc-, táj- és életkép fest?je volt. Már Nagyenyeden és Nagyszebenben végzett középiskolai tanulmányai alatt is tanult rajzolni. 1825-ben Neuhauser Ferenc tanítványa lett. Kolozsvárott Szabó János oktatta portréfestészetre. A bécsi Akadémián Johann Endre és Johann Heinrich Függer voltak a mesterei. Tanulmányai végeztével Bukarestbe ment, ahol portréfestészeti megbízásokat teljesített. Majd rövid id?re Bécsbe, innen Velencébe utazott, ahol a nagy hír? velencei Akadémiát látogatta. 1835-t?l rendszeresen szerepelt a hazai tárlatokon klasszikus alkotások másolatával, portrékkal és életképekkel, amelyekkel jelent?s sikereket aratott és jutott számos megrendeléshez. Huszonhat évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelez? tagja lett. 1838-ban Pesten telepedett le.
Ekkortól a portrék mellett életképeket is festett. Életképei kezdetben egyalakos, kosztümös tanulmányok, kés?bb természeti környezetbe helyezett népies jelenetek voltak. Emellett számos korabeli eseményr?l készített rajzos beszámolót. 1850-es években tovább elemekkel gazdagodik portréfestészeti munkássága, semleges háttér helyett egyre gyakrabban természeti környezetet választ. Fest?társai is elismerték, 1862-ben az Országos Magyar Képz?m?vészeti Társulat elnökévé választották. A kor új vívmányával, a fotózással is próbálkozott. El?fordult, hogy fotó után készítette arcképeit." }, "analysis": "Barabás Miklósnak a Konkoly és a Matta házaspárról készített portréi képtárunk kiemelked? m?vei. A négy alkotás együttes szerepeltetése a m?vész arcképfestészetének két irányát mutatja meg. A realista módon jellemzett két id?s alak (konkoly és Konkolyné) megformálása igazolja, hogy ismerte és alkalmazta a természeth? ábrázolást, amely elterjedt a külföldi modern arcképfestészetben és így m?vei a bécsi mester, G. F. Waldmüller realista portréival azonos jelent?ség?ek.
Ezek a festmények pesti letelepedése után néhány hónappal kés?bb születettek, és az 1836-1837 közötti id?szakban akadémiai megrendelésre készített Teleki József és Wesselényi Miklós portrékkal mutatnak rokonságot. Mindegyik m? modellje semleges sárgásszürke, kivilágosodó háttérb?l bontakozik ki. Jellemz? a vonalas el?adásmód. A fest? a viselet kialakításakor „ecsettel is rajzol”, a vonalakat csak az arc részleteinek megformálása során alakítja foltszer?vé. A fény által hangsúlyozott arc éles kontúrral határolt, kiemelve centrális szerepét. A m?vek megrendel?inek életér?l nincsenek írásos emlékeink, a fest? monográfusának találó elemzése mégis h? képet alkot az ábrázoltak jellemér?l: „ A két portré a házaspár együttélésének minden keservét érzékelteti. A megkötöttségében is gonosz férj, és a diadalmasan er?szakos feleség Barabás ösztönös emberábrázoló képességét mutatja.” A modellek egyéniségének túlzottan is reális megjelenítését a fest? a viseletük részletez? kidolgozásával ellensúlyozta. A férfi díszmagyar öltözete, az id?s n? fekete bársonyruhája, az akkoriban divatos kasmírszegély? bordó bársony vállkend?je, díszes f?köt?je és a nyakba kötött kend? áttetsz? csipkéje az ábrázoltak anyagi jólétének jelei. Gazdagságuk további bizonyítékai a házaspár mindkét tagját ékesít?, aranyból készített ötvösm?vészeti remekek voltak. A fest? az id?s korú megrendel?it felékesítette, a hölgy f?köt?jében virágfüzér jelenik meg, ez a biedermeier n?i portrék elengedhetetlen dísze, amely utal az élet múlékonyságára." }, { "image_url": "", "title": "Konkolyi és Konkolyiné arcképe", "description": "1837; olaj - vászon; 77x61 cm", "artist": { "name": "Barabás Miklós", "born": "(Márkusfalva, 1810 – Budapest, 1898)", "description": "A korszak legjelent?sebb arc-, táj- és életkép fest?je volt. Már Nagyenyeden és Nagyszebenben végzett középiskolai tanulmányai alatt is tanult rajzolni. 1825-ben Neuhauser Ferenc tanítványa lett. Kolozsvárott Szabó János oktatta portréfestészetre. A bécsi Akadémián Johann Endre és Johann Heinrich Függer voltak a mesterei. Tanulmányai végeztével Bukarestbe ment, ahol portréfestészeti megbízásokat teljesített. Majd rövid id?re Bécsbe, innen Velencébe utazott, ahol a nagy hír? velencei Akadémiát látogatta. 1835-t?l rendszeresen szerepelt a hazai tárlatokon klasszikus alkotások másolatával, portrékkal és életképekkel, amelyekkel jelent?s sikereket aratott és jutott számos megrendeléshez. Huszonhat évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelez? tagja lett. 1838-ban Pesten telepedett le.
Ekkortól a portrék mellett életképeket is festett. Életképei kezdetben egyalakos, kosztümös tanulmányok, kés?bb természeti környezetbe helyezett népies jelenetek voltak. Emellett számos korabeli eseményr?l készített rajzos beszámolót. 1850-es években tovább elemekkel gazdagodik portréfestészeti munkássága, semleges háttér helyett egyre gyakrabban természeti környezetet választ. Fest?társai is elismerték, 1862-ben az Országos Magyar Képz?m?vészeti Társulat elnökévé választották. A kor új vívmányával, a fotózással is próbálkozott. El?fordult, hogy fotó után készítette arcképeit." }, "analysis": "Barabás Miklósnak a Konkoly és a Matta házaspárról készített portréi képtárunk kiemelked? m?vei. A négy alkotás együttes szerepeltetése a m?vész arcképfestészetének két irányát mutatja meg. A realista módon jellemzett két id?s alak (konkoly és Konkolyné) megformálása igazolja, hogy ismerte és alkalmazta a természeth? ábrázolást, amely elterjedt a külföldi modern arcképfestészetben és így m?vei a bécsi mester, G. F. Waldmüller realista portréival azonos jelent?ség?ek.
Ezek a festmények pesti letelepedése után néhány hónappal kés?bb születettek, és az 1836-1837 közötti id?szakban akadémiai megrendelésre készített Teleki József és Wesselényi Miklós portrékkal mutatnak rokonságot. Mindegyik m? modellje semleges sárgásszürke, kivilágosodó háttérb?l bontakozik ki. Jellemz? a vonalas el?adásmód. A fest? a viselet kialakításakor „ecsettel is rajzol”, a vonalakat csak az arc részleteinek megformálása során alakítja foltszer?vé. A fény által hangsúlyozott arc éles kontúrral határolt, kiemelve centrális szerepét. A m?vek megrendel?inek életér?l nincsenek írásos emlékeink, a fest? monográfusának találó elemzése mégis h? képet alkot az ábrázoltak jellemér?l: „A két portré a házaspár együttélésének minden keservét érzékelteti. A megkötöttségében is gonosz férj, és a diadalmasan er?szakos feleség Barabás ösztönös emberábrázoló képességét mutatja.” A modellek egyéniségének túlzottan is reális megjelenítését a fest? a viseletük részletez? kidolgozásával ellensúlyozta. A férfi díszmagyar öltözete, az id?s n? fekete bársonyruhája, az akkoriban divatos kasmírszegély? bordó bársony vállkend?je, díszes f?köt?je és a nyakba kötött kend? áttetsz? csipkéje az ábrázoltak anyagi jólétének jelei. Gazdagságuk további bizonyítékai a házaspár mindkét tagját ékesít?, aranyból készített ötvösm?vészeti remekek voltak. A fest? az id?s korú megrendel?it felékesítette, a hölgy f?köt?jében virágfüzér jelenik meg, ez a biedermeier n?i portrék elengedhetetlen dísze, amely utal az élet múlékonyságára." }, { "image_url": "Barabás Miklós Matta 1860János.JPG", "title": "Matta János", "description": "1857; olaj - vászon; 100x80 cm", "artist": { "name": "Barabás Miklós", "born": "(Márkusfalva, 1810 – Budapest, 1898)", "description": "A korszak legjelent?sebb arc-, táj- és életkép fest?je volt. Már Nagyenyeden és Nagyszebenben végzett középiskolai tanulmányai alatt is tanult rajzolni. 1825-ben Neuhauser Ferenc tanítványa lett. Kolozsvárott Szabó János oktatta portréfestészetre. A bécsi Akadémián Johann Endre és Johann Heinrich Függer voltak a mesterei. Tanulmányai végeztével Bukarestbe ment, ahol portréfestészeti megbízásokat teljesített. Majd rövid id?re Bécsbe, innen Velencébe utazott, ahol a nagy hír? velencei Akadémiát látogatta. 1835-t?l rendszeresen szerepelt a hazai tárlatokon klasszikus alkotások másolatával, portrékkal és életképekkel, amelyekkel jelent?s sikereket aratott és jutott számos megrendeléshez. Huszonhat évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelez? tagja lett. 1838-ban Pesten telepedett le.
Ekkortól a portrék mellett életképeket is festett. Életképei kezdetben egyalakos, kosztümös tanulmányok, kés?bb természeti környezetbe helyezett népies jelenetek voltak. Emellett számos korabeli eseményr?l készített rajzos beszámolót. 1850-es években tovább elemekkel gazdagodik portréfestészeti munkássága, semleges háttér helyett egyre gyakrabban természeti környezetet választ. Fest?társai is elismerték, 1862-ben az Országos Magyar Képz?m?vészeti Társulat elnökévé választották. A kor új vívmányával, a fotózással is próbálkozott. El?fordult, hogy fotó után készítette arcképeit." }, "analysis": "Matta János és Matta Jánosné portréi az id?s házaspár után több, mint két évtizeddel készültek, más elképzeléssel örökítette meg ?ket, itt a harmonikus házaséletet él? pár tagjai jelennek meg. Az ábrázolt személyek közéleti szerepér?l nincsenek információink. Anyagi helyzetükr?l ünnepi viseletük gazdagsága árulkodik. Matta János barna semleges háttér el?tt, díszes karosszékben kényelmesen elhelyezkedve, életével megelégedetten tekint a szemlél?re. A fest? Matta Jánosné alakját a bécsi biedermeier portréfestészet évtizedek óta alkalmazott beállításával örökítette meg. Az ideális szépségként megjelen? hölgy díszes, bársony karosszékben ül, a semleges barna háttér egyhangúságát a bal oldalon a nyitott ablakon keresztül feltáruló természeti kép megfestésével oldotta fel. A mindketten ünnepi viseletben jelennek meg, összetartozásukat megannyi apró részlet igazolja, egymás felé fordulnak, azonos módon formált pecsétgy?r?t viselnek. Barabás külön figyelmet szentelt a házaspár tulajdonában lév? családi ékszerek megjelenítésére is, a férj zsebórájára és annak láncára, az aranyból készült apró inggombjaira, a feleség aranykarperecére, nyakában lév? igazgyöngyfüzérére és fülönfügg?jére. Barabás Miklós az arc, a kezek és az ékszerek ábrázolása mellett a díszes ünnepi viselet részletez? megfestésére is ügyelt. A férfi a reformkori divat szerint, visszafogott eleganciával jelenik meg sötét felölt?ben, fehér bársonymellényben és selyemingben. Felesége divatos báli öltözetben, csipkével gazdagon díszített, fehér selyemruhát visel." }, { "image_url": "Barabás M. Matta Jánosné.JPG", "title": "Matta Jánosné", "description": "1857; olaj - vászon; 100x80 cm", "artist": { "name": "Barabás Miklós", "born": "(Márkusfalva, 1810 – Budapest, 1898)", "description": "A korszak legjelent?sebb arc-, táj- és életkép fest?je volt. Már Nagyenyeden és Nagyszebenben végzett középiskolai tanulmányai alatt is tanult rajzolni. 1825-ben Neuhauser Ferenc tanítványa lett. Kolozsvárott Szabó János oktatta portréfestészetre. A bécsi Akadémián Johann Endre és Johann Heinrich Függer voltak a mesterei. Tanulmányai végeztével Bukarestbe ment, ahol portréfestészeti megbízásokat teljesített. Majd rövid id?re Bécsbe, innen Velencébe utazott, ahol a nagy hír? velencei Akadémiát látogatta. 1835-t?l rendszeresen szerepelt a hazai tárlatokon klasszikus alkotások másolatával, portrékkal és életképekkel, amelyekkel jelent?s sikereket aratott és jutott számos megrendeléshez. Huszonhat évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelez? tagja lett. 1838-ban Pesten telepedett le.
Ekkortól a portrék mellett életképeket is festett. Életképei kezdetben egyalakos, kosztümös tanulmányok, kés?bb természeti környezetbe helyezett népies jelenetek voltak. Emellett számos korabeli eseményr?l készített rajzos beszámolót. 1850-es években tovább elemekkel gazdagodik portréfestészeti munkássága, semleges háttér helyett egyre gyakrabban természeti környezetet választ. Fest?társai is elismerték, 1862-ben az Országos Magyar Képz?m?vészeti Társulat elnökévé választották. A kor új vívmányával, a fotózással is próbálkozott. El?fordult, hogy fotó után készítette arcképeit." }, "analysis": "Matta János és Matta Jánosné portréi az id?s házaspár után több, mint két évtizeddel készültek, más elképzeléssel örökítette meg ?ket, itt a harmonikus házaséletet él? pár tagjai jelennek meg. Az ábrázolt személyek közéleti szerepér?l nincsenek információink. Anyagi helyzetükr?l ünnepi viseletük gazdagsága árulkodik. Matta János barna semleges háttér el?tt, díszes karosszékben kényelmesen elhelyezkedve, életével megelégedetten tekint a szemlél?re. A fest? Matta Jánosné alakját a bécsi biedermeier portréfestészet évtizedek óta alkalmazott beállításával örökítette meg. Az ideális szépségként megjelen? hölgy díszes, bársony karosszékben ül, a semleges barna háttér egyhangúságát a bal oldalon a nyitott ablakon keresztül feltáruló természeti kép megfestésével oldotta fel. A mindketten ünnepi viseletben jelennek meg, összetartozásukat megannyi apró részlet igazolja, egymás felé fordulnak, azonos módon formált pecsétgy?r?t viselnek. Barabás külön figyelmet szentelt a házaspár tulajdonában lév? családi ékszerek megjelenítésére is, a férj zsebórájára és annak láncára, az aranyból készült apró inggombjaira, a feleség aranykarperecére, nyakában lév? igazgyöngyfüzérére és fülönfügg?jére. Barabás Miklós az arc, a kezek és az ékszerek ábrázolása mellett a díszes ünnepi viselet részletez? megfestésére is ügyelt. A férfi a reformkori divat szerint, visszafogott eleganciával jelenik meg sötét felölt?ben, fehér bársonymellényben és selyemingben. Felesége divatos báli öltözetben, csipkével gazdagon díszített, fehér selyemruhát visel." }, { "image_url": "benjamin -block-esterhazy-pal- arckepe.JPG", "title": "Esterházy Pál arcképe", "description": "1666 körül; olaj, vászon; 85x70 cm", "artist": { "name": "Benjamin Block", "born": "(Lübeck, 1631 – Regensburg, 1689)", "description": "Apja és fivérei is fest?k voltak. 1655-ben Itáliába indult tanulmányútra. Bécsben kanonok bátyja révén megismerkedett Nádasdy Ferenccel, aki Magyarországra hívta. Itt készült arcképei közül Nádasdy Ferenc és felesége, valamint Esterházy Pál képmása maradt fenn. Leginkább a spanyol udvari festészet hagyományát követte. Lorettoban és Gy?rben oltárképeket festett. 1659-ben Nádasdy Ferenc ajánlólevelével Itáliába utazott, ahol megbízásból megfestette a tudós jezsuita Athanasius Kircher portréját. Az ? segítségével jutott VII. Sándor pápa arcképmegrendeléséhez is. Sienai, firenzei és velencei arcképfest?i tevékenysége után 1664-ben tért vissza Németországba, ahol megn?sült. Feleségével, Anna Chaterina Fischer fest?n?vel 1670-ig Nürnbergben élt. Ezután arcképeket festett ansbachi ?rgrófok és a bécsi udvar számára." }, "analysis": "A festményt Déri Frigyes vásárolta meg. Esterházy Pál (1635-1713), Miklós nádor fia, a nagyszombati egyetemen folytatott jogi és katonai tanulmányokat. Katonai ismereteit a török elleni csatákban kamatoztatta. Részt vett Zrínyi hadjárataiban és Buda visszafoglalásában is. Politikai befolyását jelezte, hogy 1681-ben nádorrá választották és elnyerte a birodalmi hercegi címet.
Kés?bb háttérbe került és 1690 után közéleti szereplése lezárult. A politikai életben játszott kiemelked? szerepe mellett, feladatának tartotta a barokk m?veltség elterjesztését. A m?vészeti élet sokoldalú mecénásaként jelent?s mértékben támogatta a katolikus egyház templom- és kolostorépít? tevékenységét. A világi építészet terén els?ként alakíttatta át középkori, kismartoni kastélyát barokk pompát tükröz? épületté. Irodalomban, zenében való jártasságáról tesznek tanúbizonyságot, személyes feljegyzései (Mars Hungaricus), versei, valamint egyházi énekgy?jteménye (Harmonia Caelestis). Családja történetét metszetes könyvben foglalta össze (Trophaeum nobilissimae ac antiquissimae Domus Estorianae), több arckép is ?rzi alakját, ezek közül kiemelked? jelent?ség? a Déri Múzeumban ?rzött alkotás.
Esterházy Pál portréja tévesen Mányoki Ádám neve alatt szerepelt Déri Frigyes 1922-es gy?jteményeinek leírásában. Ezt a meghatározást 1978-ban Mojzer Miklós elvetette, és festésmódja alapján korábbra datálta a m?vet. Napjainkban, Buzási Enik? m?vészettörténész kutatásai eredményeinek alapján a portrét Benjamin Blocknak tulajdonítják, ? a készítésének id?pontját 1666 körüli id?szakra helyezte. Véleménye szerint Benjamin Block feltehet?en, fest? fivérén keresztül került kapcsolatba Esterházy Pállal és Nádasdy Ferenccel, aki levelezésben állt velük, majd Bécsben személyesen is találkozott kés?bbi támogatóival. Mecénásai meghívására Benjamin Block 1655-ben érkezett magyar földre, ahol els? megrendel?je Esterházy Pál volt. 1655-ben készült egész alakos portréját családi galériába szánták. A kompozíció a húszesztend?s grófot vadászkutyájával együtt jeleníti meg. A modell beállítása az 1655-ös és a kiállításunkban szerepl? portré esetében is azonos, a viselet is hasonló. A gróf mind a két esetben magyaros öltözetben jelenik meg, vörös bársony, prémes süveget, vörös selyemmel bélelt fehér mentét és anyagában mintázott, aranygombos dolmányt visel. Az egész alakos festmény nyersebb, keményebben formált, a Déri Múzeumban bemutatott portré modelljének ábrázolása, természetes beállítása az itáliai útja során a toszkán udvarban m?köd?, Justus Sustermanns körében szerzett tapasztalatok hatását mutatja. Az elemzett alkotás fest?i technikája, a tónusgazdag lazúros felület kialakítása, valamint a figura háttérbe olvadó, lágy körvonalú érzékeltetése a korabeli holland festészet eredményeinek ismeretét tükrözi. A kép szerz?jének beazonosítását végz? Buzási Enik? értékelése szerint:
„Udvari ízlés? kabinetportré, amely már a személyiségr?l és nem a társadalmi jellemz?kr?l szól. Hasonló – ha volt is néhány – mára alig lelhet? fel a 17. századi arcképek sorában.”" }, { "image_url": "berkyferenc szoloscsendelet.jpg", "title": "Sz?l?s csendélet", "description": "1846; olaj - vászon; 82x65 cm", "artist": { "name": "Berky Ferenc", "born": "(Kisszekeres, 1824- Szatmár, 1881)", "description": "Szül?városában Gaál Ignácz a bécsi Akadémián végzett fest? irányítása mellett kezdett festeni. Majd Pesten képezte tovább magát. 1847-ben Szatmáron telepedett le, s f?leg portrékat és vallásos tárgyú képeket festett." }, "analysis": "A kiállított m? a fest?t?l ritka csendélet-jelenetet örökített meg. Alkotása tárgyául már fonnyadásnak indult ?szi gyümölcsöket, elszáradt leveleket választott, amelyeket szabadtérben lév? asztalra helyezve jelenített meg. A petyhüdt sz?l?szemek és a rothadásnak indult ?szibarackok körül színes rovar, légy és pillangók jelennek meg, figyelmeztetve a szemlél?t az élet mulandóságára. A szabadtérben elhelyezett kompozíciós megoldás esetében már nemcsak a gyümölcsök különböz? felületi hatásainak valóságh? megragadása a feladat, hanem a tájképi jelenettel való szerves kapcsolat megteremtése is." }, { "image_url": "Borsos József Almássy grófné.JPG", "title": "Almássy grófn?", "description": "1852; olaj - vászon; 89x75 cm", "artist": { "name": "Borsos József", "born": "(Veszprém, 1821 – Budapest, 1883)", "description": "M?velt polgári családba született, ügyvéd édesapja m?kedvel? fest?ként is ismert volt. A fest? az id?sebb Schoeft Józseft?l tanult rajzolni és festeni, rendszeresen látogatta Barabás Miklós m?termét is. Majd a bécsi Akadémiára, Kuppelwieser osztályába iratkozott be. Els? mesterének száraz, klasszicizáló stílusa nem felelt meg Borsos festészetr?l vallott elképzeléseinek. 1842-ben már Georg Ferdinánd Waldmüller szabadiskolájába járt. Stílusának kialakulásában jelent?s szerepet játszott a bécsi képtárak m?veinek megismerése. Tanulmányai idején a Pesti M?egylet és a bécsi Kunstverein tárlatain is bemutatta portréit, csendéleteit és életképeit. Megbízásainak nagy része arckép volt. Jellemábrázoló tehetsége nemcsak az arcok megfestésében mutatkozott meg, hanem az alakok beállításában is. Több mint húsz évig élt Bécsben, ezért m?veinek jelent?s része ott található. Megbízói els?sorban a magyar arisztokrácia és polgárság köréb?l kerültek ki. Negyven éves korában telepedett le Pesten. 1862-t?l fényképész lett. Fotóm?terme országos hír? volt. Portréfotó készítésekor alkalmazta a festészeti ismereteit is. Munkái nagy elismerésnek örvendtek. Üzleti tevékenységet is folytatott, a Szép juhászné vendégl?t üzemeltette, mely rövid id?n belül cs?dbe ment, és 1883-ban elfeledve halt meg." }, "analysis": "Kelet-Magyarország déli részén jelent?s birtokkal rendelkez? Almássy család egyik leszármazottja, életét nem ismerjük, alakját Borsos József tette halhatatlanná. A festmény modellje fiatal n?, aki bársonyruhát visel, amely a válltól a könyékig áttetsz? csipkedíszítést kapott, sejtelmesen látni engedi a kart. A fehér szín? ruhát mellrészen vörös szegéllyel és egy csokor zöld repkénnyel díszítették, amelyre a hajkoronájába helyezett vörös rózsák, apró virágok és azok zöld levelei reflektálnak. Elegáns ünnepi viseletét igazgyöngyb?l készült hajék, nyaklánc, fülbevaló és karköt? egészíti ki. A bájos arcon különösen hangsúlyos az érzelemmel telített égszínkék szem." }, { "image_url": "Borsos József Férfi portré.JPG", "title": "Férfiportré", "description": "olaj - vászon; 110x90 cm", "artist": { "name": "Borsos József", "born": "(Veszprém, 1821 – Budapest, 1883)", "description": "M?velt polgári családba született, ügyvéd édesapja m?kedvel? fest?ként is ismert volt. A fest? az id?sebb Schoeft Józseft?l tanult rajzolni és festeni, rendszeresen látogatta Barabás Miklós m?termét is. Majd a bécsi Akadémiára, Kuppelwieser osztályába iratkozott be. Els? mesterének száraz, klasszicizáló stílusa nem felelt meg Borsos festészetr?l vallott elképzeléseinek. 1842-ben már Georg Ferdinánd Waldmüller szabadiskolájába járt. Stílusának kialakulásában jelent?s szerepet játszott a bécsi képtárak m?veinek megismerése. Tanulmányai idején a Pesti M?egylet és a bécsi Kunstverein tárlatain is bemutatta portréit, csendéleteit és életképeit. Megbízásainak nagy része arckép volt. Jellemábrázoló tehetsége nemcsak az arcok megfestésében mutatkozott meg, hanem az alakok beállításában is. Több mint húsz évig élt Bécsben, ezért m?veinek jelent?s része ott található. Megbízói els?sorban a magyar arisztokrácia és polgárság köréb?l kerültek ki. Negyven éves korában telepedett le Pesten. 1862-t?l fényképész lett. Fotóm?terme országos hír? volt. Portréfotó készítésekor alkalmazta a festészeti ismereteit is. Munkái nagy elismerésnek örvendtek. Üzleti tevékenységet is folytatott, a Szép juhászné vendégl?t üzemeltette, mely rövid id?n belül cs?dbe ment, és 1883-ban elfeledve halt meg." }, "analysis": "Barabás Miklós mellett a biedermeier korszak másik kiemelked? jelent?ség? mestere Borsos József volt. Számos m?fajban kipróbálta tehetségét, de legkedveltebb területe a portré- és életképfestészet volt.
A festményr?l csak annyit tudunk biztosan, hogy Déri Frigyes 1918. május 10-én vásárolta meg és naplója szerint báró „Veselény”-t ábrázolja. Sokáig báró Wesselényi Miklós portréjának tekintették, de vonásait összevetve Barabás Miklós által megfestett Wesselényikkel - Ferenccel és Miklóssal -, inkább az egy évtizeddel id?sebb Ferenc arcvonásait ismerhetjük fel. Ennek meghatározása további kutatást igényel. Az épületbels?ben megfestett id?sebb férfi csíp?re tett kézzel, természetes tartásban, szürkésbarnás háttér el?tt jelenik meg. A hátteret bal oldalon drapéria és jobb oldalon falpillér foglalja keretbe. A függöny vörös foltjára a kínai váza hasonló tónusa reflektál. A férfialak a kor divatjának megfelel?en ünnepi öltözetben jelenik meg sötétbarna bársonynadrágban és felöltben, siet?s készül?dése miatt egy gombot kigombolva hagyott. Indulás el?tt még megáll egy pillanatra, hogy „fényképfelvétel” készüljön róla, és már indul is, prémmel bélelt kabátját már magára öltötte, csak a kezébe fogott keszty?t kell felhúznia és útra kész. A fényképezéssel is foglalkozó Borsos József remekül ragadta meg azt a beállítást, amellyel mozgalmassá tudta tenni az ábrázolt portréját." }, { "image_url": "bohm-pal-csendelet.JPG", "title": "Csendélet", "description": "1896; olaj - vászon; 115,5x77 cm", "artist": { "name": "Böhm Pál", "born": "(Nagyvárad, 1839 – München, 1905)", "description": "A fest? mozgalmas inasévei után díszlet- és cégérfestéssel foglalkozott. Rövid id? múlva a romantikus életet biztosító vándorszínészetet választotta. Kés?bb visszatért eredeti mesterségéhez, a festészethez. Nagyváradon Hahn Antaltól tanult festeni, oltár- és arcképfestészetb?l élt. 1862-ben rövid ideig Debrecenben, majd Pesten dolgozott, innen Bécsbe került, ahol régi mesterek munkáinak másolásával gyarapította képz?m?vészeti tudását. Néhány évvel kés?bb Aradon fest?iskolát nyitott, s a XIX. század egyik legjelent?sebb magyar tájképfest?jének, Paál Lászlónak lett a mestere. 1867-ben Pestre költözött, majd 1871-ben ösztöndíj-támogatással Münchenbe utazott. Ott romantikus tájképeket festett. 1873-1874 között többször járt Szolnokon, ahol a nép mindennapjait ábrázolta. Kései m?vei a kispolgári ízlést kielégít?, a m?kereskedelem által keresett csendéletek, népi életképek voltak." }, "analysis": "Böhm Pál virágcsendélete a Szomolányi gy?jtemény egyik darabja.
Az élete vége felé festett alkotásában a holland virágcsendéletek festészeti elemei, a müncheni Akadémián szerzett ismeretei és az évek során elsajátított technikai tudás együttes hatása érzékelhet?. A leterített asztalon, gazdagon felhalmozott, tetszet?sen elrendezett gyümölcsök, tarka virágok, bársony- és damasztterít?k dekoratív foltjai jelennek meg a jobboldalon felsejl? természeti háttér el?tt, hasonlóló módon a holland csendéletfestészet kompozíciós megoldásaihoz. Az ecsetjárás darabossága és a színek alkalmazása viszont már a XIX. század végének festészeti eredményeit mutatják. A kora ?szi gyümölcsökb?l - sz?l?b?l, almából, szilvából és sárgadinnyéb?l - összeállított „kosár” egy tehet?s család délutáni frissít?je lehetett, amelyet feltételezhet?en az otthonuk teraszán fogyasztottak el. A gyümölcsök héjának hamvassága, húsának lédús ábrázolása, a textíliák bársonyos fényének megragadása, az ezüst tálon megcsillanó fény érzékeltetése, a virágcsokor tarka vegetációjának természeth?" }, { "image_url": "DSC_0254.jpg", "title": "Sziklás tengerpart alkonyatkor", "description": "1877; olaj, vászon; 61x114 cm", "artist": { "name": "Böhm Pál", "born": "(Nagyvárad, 1839 – München, 1905)", "description": "A fest? mozgalmas inasévei után díszlet- és cégérfestéssel foglalkozott. Rövid id? múlva a romantikus életet biztosító vándorszínészetet választotta. Kés?bb visszatért eredeti mesterségéhez, a festészethez. Nagyváradon Hahn Antaltól tanult festeni, oltár- és arcképfestészetb?l élt. 1862-ben rövid ideig Debrecenben, majd Pesten dolgozott, innen Bécsbe került, ahol régi mesterek munkáinak másolásával gyarapította képz?m?vészeti tudását. Néhány évvel kés?bb Aradon fest?iskolát nyitott, s a XIX. század egyik legjelent?sebb magyar tájképfest?jének, Paál Lászlónak lett a mestere. 1867-ben Pestre költözött, majd 1871-ben ösztöndíj-támogatással Münchenbe utazott. Ott romantikus tájképeket festett. 1873-1874 között többször járt Szolnokon, ahol a nép mindennapjait ábrázolta. Kései m?vei a kispolgári ízlést kielégít?, a m?kereskedelem által keresett csendéletek, népi életképek voltak." }, "analysis": "„Ezen képet emlékül adom Doszpoly János kedves barátomnak, Böhm Pál,München, 1877.”
A tájkép Böhm Pál müncheni tartózkodása idején készült. Az akadémia szigorú szabályrendszere szerint megfestett m?. A sziklás parttal övezett tengert választotta témául, a hullámzó vízfelületen a felh?k közül el?bukkanó nap aranyló sugarainak sárga fénypásztái csillannak meg.
A sötét és a világos foltok kontraszthatására épített kompozíció romantikus hangulatot kölcsönöz a festménynek." }, { "image_url": "burszky-istvan-viragcsendelet.JPG", "title": "Csendélet", "description": "1860; olaj - vászon; 54x42 cm", "artist": { "name": "Burszky István", "born": "", "description": "Életér?l és m?ködésér?l kevés adattal rendelkezünk. Hosszú katonai idejének letöltése után telepedett le Debrecenben, ahol festészeti munkáiból tartotta el magát és családját. Debrecenben, az 1860-as években nemcsak csendéleteket és tájképeket alkotott, hanem arcképekkel és vallásos tárgyú festészettel is foglalkozott." }, "analysis": "A semleges barna tónusú háttér el?tt, márvány talapzaton álló vázában különféle fajtájú és szín? virágokból összeállított csokor látható. A modellként szolgáló növények a természetben megtalálhatóak, a megfestési módjuk is teljesítette a legf?bb kritériumot „olyan legyen, mintha élne” szabályát, mégsem él? modell után festette a m?vész. Az összeállított növények más-más id?ben virágzanak, így együttes megfestésük „él? modell” után nem történhetett. A vörös, fehér, sárga, kék szirmú rózsa, tulipán, szell?rózsa megfestéséhez a népszer? virágokat megörökít? metszetek színes lapjai szolgáltak forrásul. Az anyagában színezett váza egyszer? megoldású, a néz? tekintetét semmi sem vonja el a tarka csokorról.
A virágszirmok bársonyos felületének megfestése, a vázán megcsillanó fény és a márvány talapzatnak anyagszer? megjelenítése a fest? különböz? min?ség? anyagok megörökítésében való jártasságáról vallanak." }, { "image_url": "DSC_0258.jpg", "title": "Szent Hubertus látomása", "description": "é.n.; olaj - vászon; 58,3x42 cm", "artist": { "name": "Karl Wilda", "born": "(Bécs, 1854 – Bécs, 1907)", "description": "A Csehországban élt fest?nek f?leg keleti utazásainak emlékeit megörökít? tájképei ismertek. Igen szokatlan és az életm?vében egyedülálló Szent Hubertus legendájának feldolgozása. A történet leírása szerint:” Történt egyszer, hogy az ifjú Hubertus vadászni indult. A törvénnyel szembeszegülve, nagypéntek ünnepnapján. Az ösztönei hajtották. Nemes vadra vágyott, a legnemesebbre, amit vadász csak kívánhat. A kora hajnali, dereng? erd?ben egy csodálatos szarvast ?zött. Hetedhét országon át üldözte pompás zsákmányát, míg végül célba vehette. A szarvas megállt egy magaslaton, agancsa között kereszt lángolt aranylóan. Szájából intelem szólt, amely szerint a világi örömöknek él? nemesifjú tévúton jár, nagyobb dolgokra van hivatva. Így esett, hogy az áldozat kényszerítette térdre a vadászt, mert Hubertust ez a látomás teljesen megrendítette, sorsát teljesen megváltoztatta. Feladva korábbi dorbézoló életét kolostorba vonult, pap, majd püspök lett bel?le. Halála után szentté avatták. A vadászok és erdészek patrónusaként tisztelik az egykoron kalandvágyó nemes ifjút.” A festmény a VIII. században élt misszionárius látomását örökíti meg az erd? mélyéb?l el?t?n? szarvas misztikus alakjának feltüntetésével.
A festmény a szent megtérésének hiteles történetét beszéli el a festészet eszközeivel. (Az agancsai között megjelen? fényl? kereszt kiemeli a szarvas figuráját a sötét tónusban tartott m? hátteréb?l. A látvány hatására leborul a szent és a vele lév? kutya is meghunyászkodik.) A romantika által különösen kedvelt fest?i eszközök - fény-árnyék, sötét–világos - ellentétére épül? kompozíció misztikus hangulatával különleges darabja a fest? életm?vének." }, "analysis": "" }, { "image_url": "deri-kalman-cserenyes-csendelet.JPG", "title": "Cseresznyés csendélet", "description": "olaj - vászon; 47x37 cm", "artist": { "name": "Déri Kálmán", "born": "(Bács, 1859 - München,1940)", "description": "Gyermekkorát Baján töltötte, majd Bécsbe ment és itt szülei kívánságára nyomdászinas lett. Szabadidejében rajztanulmányokat folytatott. Próbarajzai alapján 17 éves korában felvették a bécsi Képz?m?vészeti Akadémiára. 1880-ban Budapesten egy egyházi festészeti pályázaton, Szent Ágoston vázlatával, az els? díjat nyerte el. 1884-ben Münchenbe költözött, egy ideig Löfftz alatt tanult, azután önállóan dolgozott. Rövid id? alatt elsajátította a müncheni realizmus formaeszközeit. Ezek alkalmazásával sorra készítette életképeit, melyeken magyar menyecskék, magyar legények láthatóak, amint enyelegnek, féltékenykednek, kacérkodnak a régebbi népszínm?vek értelmében és elrendezésében. Minden olyan tárgy szerepel m?vein, amit a külföld magyarnak vél, gyolcs gatya, kulacs, árva-leányhaj, ibrik, búbos kemence. „Festményei tetszet?sek, kedvesek, s mindenekfölött alkalmasak arra, hogy a szoba díszei legyenek.” - írta elemz?je. 1890-t?l hazai látogatásai és kiállításai egyre ritkábbakká váltak. Elmaradtak magyar népéletképei, és els?sorban akt- és csendéletfestéssel foglalkozott." }, "analysis": "Déri Kálmán testvéréhez, Déri Frigyeshez hasonlóan, több alkotást is ajándékozott a Déri Múzeum számára. Ezek egyike az itt bemutatott csendélet. A Münchenben készült festmény szerepelt az 1908-as Könyves Kálmán Szalonban rendezett gy?jteményes kiállításon. Az ekkor már visszavonultan él? fest? a környezetében fellelhet? tárgyakat festette le.
A tálalószekrény márvány lapjára helyezte mindennapi életének kellékeit: az egyszer? kékkel díszített tányért, az ezüsttálalót és a használaton kívüli, csak dekoratív céllal felállított dísztányért. Az edényekbe helyezett gyümölcsök tarka foltja oldja a visszafogott színekkel festett csendélet monoton hangulatát. A csendélet elrendezése nem el?re megtervezett, a pillanat megragadását mutatja az ezüsttálalóból kihulló, száruknál fogva fennakadó cseresznyék megjelenítése." }, { "image_url": "DSC_0252.jpg", "title": "Huszárok a csárdában", "description": "1899; olaj - vászon; 85x117 cm", "artist": { "name": "Déri Kálmán", "born": "(Bács, 1859 - München,1940)", "description": "Gyermekkorát Baján töltötte, majd Bécsbe ment és itt szülei kívánságára nyomdászinas lett. Szabadidejében rajztanulmányokat folytatott. Próbarajzai alapján 17 éves korában felvették a bécsi Képz?m?vészeti Akadémiára. 1880-ban Budapesten egy egyházi festészeti pályázaton, Szent Ágoston vázlatával, az els? díjat nyerte el. 1884-ben Münchenbe költözött, egy ideig Löfftz alatt tanult, azután önállóan dolgozott. Rövid id? alatt elsajátította a müncheni realizmus formaeszközeit. Ezek alkalmazásával sorra készítette életképeit, melyeken magyar menyecskék, magyar legények láthatóak, amint enyelegnek, féltékenykednek, kacérkodnak a régebbi népszínm?vek értelmében és elrendezésében. Minden olyan tárgy szerepel m?vein, amit a külföld magyarnak vél, gyolcs gatya, kulacs, árva-leányhaj, ibrik, búbos kemence. „Festményei tetszet?sek, kedvesek, s mindenekfölött alkalmasak arra, hogy a szoba díszei legyenek.” - írta elemz?je. 1890-t?l hazai látogatásai és kiállításai egyre ritkábbakká váltak. Elmaradtak magyar népéletképei, és els?sorban akt- és csendéletfestéssel foglalkozott." }, "analysis": "A festményen magyar leány magyar huszárok társaságában jelenik meg, a zsánerképfest?k által kedvelt helyszínen, a falusi kocsmában. A fest? nem törekedett az enteri?rbe helyezett alakok egyénített megjelenítésére. Maga a népszínm?vet idéz? jelenet kötötte le figyelmét, amely során a felszolgáló leány incselkedve, vidáman szalutál az ?t figyel? huszárok el?tt. A romantikus szemlélet? alkotás Déri Kálmán mesterségbeli tudásának méltó bizonyítéka." }, { "image_url": "Donát János Férfi arckép.JPG", "title": "Férfi arckép", "description": "1816; olaj - vászon; 57,5x47,5 cm", "artist": { "name": "Donát János", "born": "(Klosterneuzell, 1744 – Pest, 1830)", "description": "1766-ban iratkozott be a bécsi Képz?m?vészeti Akadémiára, ahol mesterei Martin von Meysten, Francz Edmund Weirotter, Caspar Sambach voltak. Akadémiai tanulmányai végeztével Bécsben telepedett le. Mitológiai, vallásos tárgyú m?veket is festett, de leginkább arcképfestészeti megrendeléseket teljesített. 1810 körül Kazinczy Ferenc ösztönzésére Pesten telepedett le. ? lett a klasszicista festészeti irányzat legjellegzetesebb képvisel?je. Megrendel?i között arisztokraták, tudósok, m?vészek és polgárok is szerepeltek." }, "analysis": "A polgári mili?b?l származó alkotás modellje ismeretlen. A középkorú férfi sötét homogén háttér el?tt jelenik meg, fekete viselete szinte beleolvad a háttérbe, így csak a fehér nyakfodor, illetve az inggallér, valamint az egyénített arc kap hangsúlyt. Az arcvonásokra koncentrált ábrázolás a férfi lélektanilag hiteles ábrázolására törekedett. A sötét és világos tónus ellentétére épít? m? a klasszicista portréfestészet remek példája. " }, { "image_url": "g.f.waldmuller-papagajos-csendelet.jpg", "title": "Csendélet osztrigákkal, pástétommal, borosüveggel, sz?l?vel és egy papagájjal", "description": "1828; olaj - vászon; 52x65 cm", "artist": { "name": "Georg Ferdinand Waldmüller", "born": "(Bécs, 1793 - Bécs, 1865)", "description": "A bécsi biedermeier festészet kiemelked? egyénisége volt. Tanulmányait a bécsi Akadémián végezte. Rövid id?re elhagyta szül?városát, el?bb Zágrábban miniat?r fest?ként dolgozott, majd dekorat?rként a Baden bei Wien-i színházban m?ködött. 1817-ben visszatért Bécsbe. Folyamatosan alkotott, els?sorban portrékat és csendéleteket. Munkái nagy népszer?ségnek örvendtek befolyásos körökben is. Egy évtized múlva képtár?rnek és akadémiai tanárnak nevezték ki. Az akadémián küzdött az egyre merevebb szabályok enyhítéséért, a m?vészi szabadság biztosításáért és a természeti megfigyelésen alapuló ábrázolás elfogadásáért. Állásából nyugdíjazták. Magániskolát nyitott, ahol természetesebb festésmódra oktatta tanítványait. Számos magyar növendéke is volt, Madarász Viktor, Zichy Mihály és Borsos József személyében." }, "analysis": "A fest? monográfusa, Grimsich szerint lappangó m?. A XX. század els? évtizedében felbukkant alkotást Déri Frigyes vásárolta meg. Ez a korai m?ve egy jómódú polgár reggelire terített asztalát jeleníti meg, homogén sötét semleges háttér el?tt. G. F. Waldmüller a holland csendélet-festészet által gyakran alkalmazott megoldásokkal élve sorakoztatja fel azokat az ételeket, amelyek a megrendel? el?kel? társadalmi helyzetét jól körülhatárolják: a kis fa dézsában kínált pástétom, az áttetsz? üvegben és pohárban felszolgált bor, az ezüst tálcán fekv? osztrigák, a citrom és más gyümölcsök. A fest? a különböz? anyagok érzékletes megörökítésével ellensúlyozza a kompozíció kissé bátortalan jellegét. A gyümölcsök héjának anyagszer? ábrázolása, érdes, illetve bársonyos felületének érzékletes megragadása a természetutánzás remek példái. Hasonlóan mesteri a fénykezelése, a baloldalon felülr?l érkez? fény sugarai megcsillannak az áttetsz? üvegfelületen, az ezüst ev?eszközökön és az osztrigák kocsonyás testén. A néz? irányába elhelyezett ezüst ev?eszközök invitálják a szemlél?t a reggeli folytatására." }, { "image_url": "hoendecoeter-csendelet.jpg", "title": "Csendélet", "description": "olaj - vászon; 98x70 cm", "artist": { "name": "Melchior de Hondecoeter", "born": "(Utrecht, 1636 - Amszterdam,1695)", "description": "Tanulmányait Utrechtben kezdte, apjának, Gysbert de Hondecoeternek fest?m?helyében, majd nagybátyjánál Jan Baptist Wennixnél sajátította el a vadászzsákmányt megörökít? csendéletfestészetet. 1658-ban telepedett le Hágában, ahol jó piacot feltételezett a csendéletei számára. Hága ekkor a nemzetgy?lés székhelye és a helytartó székvárosa volt. Az ügyeik intézésére érkezettek és az ott megforduló keresked?k köreiben leend? vásárlóit látta. Könnyen szállítható méret? alkotásai valóban keresettek voltak. 1663-ban házasságkötése után Amszterdamba költözött, ahol az él? állatok ábrázolása iránt nagyobb volt az érdekl?dés, ezért ekkortól els?sorban természeti környezetben megjelen? házi-, illetve vadállatokat jelenített meg kisméret? festményein. Élete végéig nem változtatott alkotásai tárgyán." }, "analysis": "A Szomolányi gy?jtemény egyik kiemelked? darabjaként került a Déri Múzeumba. A m? a fest? hágai tartózkodása idején készülhetett. Az ekkor született alkotásainak modelljei élettelen állatok voltak, amelyeket sötét tónusú háttérbe helyezve festett meg. Korai alkotásainak jelent?s részét képezik a vadászatnak áldozatul esett állatok megjelenítése. Napjainkban elcsodálkozhatnak a szemlél?k, miért örökítették meg az apró vadak élettelen alakjait. Ennek egyik lehetséges magyarázata az, hogy a XVII. századi Hollandiában csak tehet?s, saját földterülettel rendelkez? személyek vadászhattak birtokaikon, ezért a vadászzsákmány megfestésére irányuló megrendelés - túlmutatva m?alkotás funkcióján - a megbízó társadalmi helyzetét is meghatározta. A m? kompozíciós rendje az „apróvad csendéletre” jellemz? szabályokat követi. A fest? életnagyságban ábrázolta a fajdkakast, amelyet lábánál fogva olyan falpillérre rögzített, amely a szemet megtévesztve valóban építészeti elemnek látszik. A galambokat fonnyadó zellerszárakra helyezte, baloldalon almát festett az üresen maradt felületre. Az állatok elhelyezése a k? mellvéden, az építészeti elemek megfestésmódja trompe l’oile hatást kölcsönöznek a m?nek. A trompe l’oile egy vizuális varázslat, egy megtéveszt?en hiteles természetábrázolás oly módon, hogy ha a néz? a megfelel? távolságból szemléli a m?vet, valóban építészeti háttérként érzékelheti a festett felületet." }, { "image_url": "id. Markó Károly Eszményi olasz táj, 1850.JPG", "title": "Olasz táj", "description": "1850; olaj - vászon; 40x57 cm", "artist": { "name": "id. Markó Károly", "born": "(L?cse, 1791- Villa’Appeggi, 1860)", "description": "Tájképfestészetünk els? európai rangú képvisel?je, iskolateremt? mestere. Eredetileg mérnöknek tanult, majd a Bécsi Akadémián festészeti tanulmányokat folytatott. Korai m?veiben magyar tájképi motívumokat örökített meg, ennek legjelent?sebb példája a Visegrád, (1826-1830) cím? alkotás.
1832-ben költözött Rómába, s ett?l kezdve haláláig Itália (Róma, Pisa, Firenze, Villa ’Appeggi) volt életének és m?vészetének színhelye. Itt lett az idealizált tájkép stílus nagyra becsült m?vel?je. Kapcsolata hazájával azonban nem szakadt meg, festményeit rendszeresen hazaküldte a pesti tárlatokra. Itáliai otthona m?termében szívesen látta vendégül honfitársait. Alkotásai, még életében, hazai köz- és magángy?jteményekbe kerültek. Festészete a magyar fest?társaira is hatással volt, munkássága mércéje lett a magyar tájképfestészetnek." }, "analysis": "A festmény az olasz akadémikus festészet kedvelt m?fajának egyik szép példája.
Az ábrázolt itáliai táj, noha részleteiben valószer?, egészében egy „sohasemvolt” világot, egy elképzelt idilli tájat – Árkádiát – jelenít meg. A festmény középterében elhelyezett staffázs-szer? alakok csak fokozzák a narratív jelenett?l való fokozatos eltávolodást és a természetábrázolás hangsúlyosabb el?térbe helyezését. Áttekinthet?, tiszta szerkezete, meleg tónusú koloritja, összhatásának egysége Markó egyik vonzó alkotásává tette." }, { "image_url": "ismeretlen-festo-gyermek portre.JPG", "title": "Gyermekportré", "description": "é.n.; olaj - vászon; 106x77,5 cm", "artist": { "name": "Ismeretlen fest?", "born": "(XVII. század)", "description": "" }, "analysis": "A portré, tárgyi funkcióját tekintve, lehetett házasságkötés el?tt küldött jegyajándék vagy emléktárgy, illetve gyermekportrék esetén a távollév? szül?knek, nagyszül?knek szánt képes beszámoló. Megrendel?ik ennek segítségével megbizonyosodhattak hozzátartozójuk fejl?désér?l, valószín? ilyen céllal készülhetett, a múzeumunk állandó kiállításában látható arckép is. A serdül?korú gyermekr?l készült, háromnegyedes kompozíció a lmagán viseli azokat a stílusjegyeket, amelyek az arisztokrata családok ?sgalériájában szerepl? m?vek meghatározói voltak. A jobb kezében lév? buzogány a feln?tteknél katonai szerep betöltését jelezte. A magyaros ruhaviselet, az aranygombos mente és az ékkövekkel kirakott kard a jobb szélen, asztalon fekv? óra, mind a pompát, a gazdagságot hivatott érzékeltetni. Az ismeretlen fest? alkalmazta a barokk festészet által is kedvelt térelválasztó és kép teret b?vít? függöny motívumát, amelyet képünkön egy kíváncsian befelé néz? néger szolga tart. Anyagfestéskor megfigyelhet? részletez? festésmód a merev, síkszer?en, zöldes tónussal megformált arcon már nem fedezhet? fel." }, { "image_url": "jan-kupeczky-onarckep.JPG", "title": "Építész arcképe", "description": "olaj - vászon; 91x74 cm", "artist": { "name": "Jan Kupeczky", "born": "(Bazin, 1667- Nürnberg, 1740)", "description": "Bazinban született, a vallási üldöztetés el?l Magyarországra menekült, cseh szül?k gyermekeként. Édesapja takácsként dolgozott és neki is ezt a jöv?t szánta, ezért 15 éves korában elhagyta a szül?i házat. Vándorlása során érintette Holicsot is, ahol Czobor gróf vette pártfogásába, és az akkor nála dolgozó Klaust bízta meg képzésével. Két év elteltével, a gróf támogatásával, követhette a korábban már Bécsbe költözött mesterét. Nem valószín?, hogy itt találkozhatott Rembrandt alkotásaival, hisz korai m?veinél biztosan jelentkezett volna hatása. Klaussal együtt római tanulmányútra indultak. Kupeczky részér?l ez egy hosszabb tartózkodássá változott, hisz 22 évet töltött a barokk kultúra fellegvárában. Rómából Bécsbe tért vissza, ahol els? életrajzírója, Döbrentei Gábor szerint „Itália friss, bécsi szellemiségt?l oly elüt?, stílusban fogantak m?vei” megnyitották a f?úri paloták kapuit és divatos fest?ként igen sok megrendelést kapott. Ekkor láthatta megbízói birtokában lév? Rembrandt m?veket, amelynek hatása alatt vált a XVII. század legnagyobb holland fest?jének követ?jévé. Nem vált epigonná, bár Németországban és Bécsben éppen e hatás miatt kedvelték munkáit. Az arcképfestészet nagy mestere volt ?, aki a jellemz? vonások ügyes csoportosításával, a mellékesnek t?n? részletek elhagyásával szinte idealizált szépségben ábrázolta modelljét, de megmaradt a realitás keretén belül. Gazdag életm?véb?l sok önarcképet, portrét ismerünk, valamennyin az arckifejezés ereje és az alak beállításának sajátos volta, vonalainak különös ritmusa t?nik fel. A Déri Múzeum birtokában lév? Önarcképén, Építész cím? alkotásán m?vészetének eme jellegzetességei mind megfigyelhet?ek." }, "analysis": "Déri Frigyes ajándékaként került a Déri Múzeum birtokába.
A gy?jteményünk alkotásai közül ezen érzékelhet? leginkább Rembrandt hatása. A mesterségére és társadalmi rangjára büszke építész kezében tervrajzzal jelenik meg. A beszüreml? fény kiemeli és hangsúlyossá teszi a részleteket: a méltóságteljesen megragadott arcot és a megbízó kezében megjelen? tervrajzot. A háttér sejtelmes sötétjébe szinte beleolvadó alakot a barokk festészet által kedvelt, rapszodikus mozgással megformált köpeny övezi.
Ezen a m?vén, ellentétben a korábbi alkotásaival, sokkal simább az ecsetkezelés és a mozgást csak a forma biztosítja." }, { "image_url": "janko-janos-csokoni-a-lakodalomban.JPG", "title": "Csokonai a lakodalomban", "description": "1869; olaj - vászon; 47x67,5 cm", "artist": { "name": "Jankó János", "born": "(Tót-Komlós, 1833—Budapest, 1896)", "description": "A hazafias érzület? fest?, Jankó János Marastoni Jakab pesti magániskolájában, majd azt követ?en a bécsi Képz?m?vészeti Akadémián, Karl Rahl növendékeként végzett képz?m?vészeti tanulmányokat. Az 1860-as évek közepén tért haza. Pesten els?sorban az akkor formálódó élclapok megrendelésére készített karikatúráival vált ismertté. Életm?ve csak néhány olajképet foglal magába, amelyeknek témáját f?leg a falusi életb?l merítette. A kiállításon bemutatott m?vei a XIX. századi magyar képz?m?vészet két legtöbbet ábrázolt témáját jeleníti meg: a vándor cigányok életét és a paraszti élet egyik ünnepélyes pillanatát, egy fiatal pár esküv?i mulatságát." }, "analysis": "A biedermeier kora kedvelte a gazdag fest?i hatású alkotásokat, a színes ünnepi viseletben megjelen? paraszti figurák ábrázolását. Barabás Miklós „Nász megérkezése” és Lotz Károly „Falusi lakodalom” cím? m?vei után Jankó János is megfesti ugyanezt a témát feldolgozó alkotását, Csokonai a lakodalomban címmel. A festmény a fiatalon elhunyt költ?t esküv?i köszönt?jének elmondása közben ábrázolja. A szabadtérbe helyezett kompozíció középpontjában az ifjú pár és az ?ket köszönt?, kezében csikób?rös kulacsot tartó költ? áll. A kissé teátrális kompozíció jól megszerkesztett, áttekinthet?, élénkebb tónusú korábbi m?veinél. Jankó János valóságh?en, dokumentumszer?en jelenítette meg a magyar nép" }, { "image_url": "janko-janos-jelenet-a-ciganyeletbol.JPG", "title": "Cigányélet", "description": "olaj - vászon; 42x42 cm", "artist": { "name": "Jankó János", "born": "(Tót-Komlós, 1833—Budapest, 1896)", "description": "A hazafias érzület? fest?, Jankó János Marastoni Jakab pesti magániskolájában, majd azt követ?en a bécsi Képz?m?vészeti Akadémián, Karl Rahl növendékeként végzett képz?m?vészeti tanulmányokat. Az 1860-as évek közepén tért haza. Pesten els?sorban az akkor formálódó élclapok megrendelésére készített karikatúráival vált ismertté. Életm?ve csak néhány olajképet foglal magába, amelyeknek témáját f?leg a falusi életb?l merítette. A kiállításon bemutatott m?vei a XIX. századi magyar képz?m?vészet két legtöbbet ábrázolt témáját jeleníti meg: a vándor cigányok életét és a paraszti élet egyik ünnepélyes pillanatát, egy fiatal pár esküv?i mulatságát." }, "analysis": "A falu jellegzetes alakjai közül nem hiányozhatnak a cigányok sem. Jankó alkotásán a cigányok alakjai idealizálva jelennek meg, mint a romantikus szabadság-felfogás képvisel?i. A vándorló, sátoros cigányok útközben megállnak és kézb?l jósolnak egy arra men? jegyespárnak és juhászlegénynek. A gúla alakú kompozícióban változatosan elhelyezve jelennek meg a figurák. A szerepl?k alakjai merevek, a fejek karakteresen, részletez?en ábrázoltak. A festményen uralkodó szín a barnásszürke, az alakok piros, fehér, kék, barna foltokból épülnek fel. Az alkotás színvilága Karl Rahl hatását mutatja. Az egész m?re jellemz? a színpadi beállítás merevsége. A Cigányélet cím? m? jelent?sége inkább néprajzi vonatkozásban értékelhet?, a viselet és népszokás ábrázolása miatt." }, { "image_url": "kiss-balint-zrinyi-miklos-hadvezer.JPG", "title": "Zrínyi Miklós", "description": "1842; olaj - vászon; 93,5x70 cm", "artist": { "name": "Kiss Bálint", "born": "(Szentes, 1802 – Pest, 1868)", "description": "Református papi családból származott. 1819-t?l a debreceni Református Kollégiumban tanult, majd 1827-t?l a Bécsi Akadémia történeti festészeti osztályán. Három évvel kés?bb szül?városában telepedett le. Innen indult tanulmányi útra Itáliába, Svájcba és Németországba. 1834-1837 között Debrecenben vállalt f?leg arcképfestészeti megrendeléseket. Pest lassan élénkül? festészeti élete 1837-ben ?t is oda vonzotta. Hosszú ideig, közel egy évtizedig, önként, ellenszolgáltatás nélkül rendezte a Magyar Nemzeti Múzeum képtári anyagát. Tevékenységének célja az ifjú m?vészek fejl?dési lehet?ségeinek megteremtése volt. Fáradságos munkáját elismerve 1847-ben kinevezett, képtári ?r lett, akinek feladatköréhez festészeti oktatás is tartozott. 1848-ban nemzet?r lett, ezért a megtorlás idején elmozdították állásából. Néhány évvel kés?bb visszatérhetett múzeum?ri állásába és folytathatta az ifjú m?vészek oktatását." }, "analysis": "Zrínyi Miklós alakjának megörökítése már a korabeli metszeteknek is gyakran választott tárgya volt. A török túler?vel szemben a végs?kig kitartó hadvezér, a szigetvári várból kirontva, reménytelen ütközetben, h?si halált halt, s e tettével méltó példaként szolgált az utókor számára. A Déri Múzeumban ?rzött alkotáson a hadvezér alakja a szigetvári vár el?tt jelenik meg. Zrínyi figuráját Kiss Bálint Dominicus Custos 1601-ben készült metszete alapján festette meg. A magyaros viseletben megjelent hadvezér jobb kezében fokost, baljában l?poros szarut tart. Dolmánya felett prémmel szegélyezett mentét, fején ékk?vel berakott aranyforgóval, tollal díszített kucsmát visel." }, { "image_url": "kovacs-mihaly-botond.JPG", "title": "Botond", "description": "1857; olaj vászon; 127x95 cm", "artist": { "name": "Kovács Mihály", "born": "(Tisza-Abád, 1818- Budapest, 1892)", "description": "1833-ban került Abádszalókról a pesti rajziskolába Orczy László anyagi támogatásával, mint tehetséges parasztgyerek, majd 1835-ben a bécsi Képz?m?vészeti Akadémiára, ahol Leopold Kupperwieser és Joseph Danhauser hatott rá. 1842-ben ismét Orczy László gróf mecenatúrájának köszönhet?en utazott Itáliába, ahonnan csak 1848-ban tért haza. Betegsége miatt nem vett részt a szabadságharcban. 1849-ben ismerkedett meg Tárkányi Béla egri pap-költ?vel. Ez a barátság a fest? egész életét meghatározta. Tárkányi felkarolta és portrémegrendelésekhez juttatta. Az egri püspökséghez tartozó templomok hiányzó oltárképeinek pótlása biztos megélhetést nyújtottak számára." }, "analysis": "Botond vezért ábrázoló festmény a XVII. századi vezérportrék hagyományát követi. A nemzeti múltat ?rz? nemesek, f?urak tekintélyük er?sítésére egészen a fejedelmek koráig igyekeztek családjuk dics? eredetét visszavezetni. 1664-ben adták ki Nádasdy Mausoleum név alatt a magyarok történelmét összefoglaló m?vet, amelynek fejedelmekr?l, királyokról készült fiktív metszetes ábrázolása évszázadokra meghatározta azok megjelenítését. Botond vezér alakját a fest? Árpád fejedelem viseletében jelenítette meg. Az alacsonyan meghúzott horizont fokozza a felh?s égbolt el?tt álló Botond nagyságát és gazdag háttéri részlet kialakítására nyújt lehet?séget. A vitéz mögött látható vár tetteinek színhelyét, Konstantinápolyt örökíti meg. A monda szerint a vár aranykapujára sújtva, olyan nagy rést ütött, bizonyítva hatalmas erejét, hogy egy gyermek át tudott bújni rajta, majd a bizánciak leger?sebb katonájával élethalálharcot vívott, így mentette meg társait és juttatta nemzetét jelent?s hadisarchoz. Botond alakja elkülönül?, nagy színfoltokra (vörös, barna, kék) épített szerkesztési móddal készült. Ezzel a foltszer?séggel szemben apró részletességgel festette meg a vezér viseletének eltér? anyagmin?ségeit, a sodronying, a sisak és a kürt fémes csillogását, a tarsolylemez arany színének villanását és a sz?rmedísz puhaságát. Külön hangsúlyt kapott Botond jobbjában lév? buzogány, amely utal h?si cselekedetére." }, { "image_url": "laccataris-demeter-a-lanton-jatszo-ifju.jpg", "title": "Lanton játszó ifjú", "description": "é.n.; olaj - vászon; 94,5x78 cm", "artist": { "name": "Laccataris Demeter", "born": "(Bécs, 1798 – Bécs, 1864)", "description": "Életrajzát felvázoló Újházy Ferenc szerint els? tanító mestere Bihar vármegyében dolgozó, ikonosztázist fest? görög mester volt, akinél Laccataris Demeter Debrecenben nyolc éven át tanult. Majd Bécsben Danhauser növendéke volt, az 1830-as években tanulmányai befejeztével Pesten telepedett le, ahol portré, ikon, életkép és cégtáblafestéssel foglalkozott. Részt vett a Pesti M?egylet által szervezett tárlatokon. Életm?ve szétszóródott, ezért is különösen jelent?s, hogy a viszonylag kevés fennmaradt alkotásának egyike a Déri Múzeum képz?m?vészeti gy?jteményébe került." }, "analysis": "A festmény születését követ? években már szerepelt kiállításokon. Az ifjú Byron, a Skót lantos vagy Wanderenden Musikanten címen is említették az ismertet? katalógusok. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, 1998-ban megvásárolt alkotás és fest?je is kapcsolatban áll Debrecen városával. A m? egykori birtokosa az a Fés?s András volt, aki évtizedeken keresztül szolgált a debreceni református püspök helyetteseként. A tiszteletes emlékét a Tiszántúli Református Egyház gy?jteményében ?rzött, Orlai Petrich Soma által készített portré és számos autográf iratanyag is ?rzi.
A XIX. század közepére datálható festmény témáját tekintve az ifjú Byront jeleníti meg, romantikus tájképi háttérbe helyezve. A skót viseletbe öltözött, lantot tartó ifjú arcán az er?s idealizálás miatt csak nehezen ismerhet?ek fel a korabeli metszetekr?l ismert költ? vonásai. A fest? a portréh?séggel szemben nagyobb hangsúlyt fektetett a költ?i ihletettség megragadására, amelynek romantikus hangvételét a vadregényes tájképi részlet fokozza.
Az ifjú megformálásánál megfigyelhet? aránybeli bizonytalanságokat a viselet és a tájképi részlet megfestésével ellensúlyozza, mely bizonyítja anyagfestésbeli jártasságát, tudását. Az alak mögött kirajzolódó természeti környezet, a tág horizont a romantikus költ?i lélek szabad szárnyalásának méltó helyszínéül szolgál." }, { "image_url": "ligeti-antal- ostia-varanak-latkepe.jpg", "title": "Ostia vára", "description": "1856; olaj - karton; 26x40 cm", "artist": { "name": "Ligeti Antal", "born": "(Nagykároly, 1823 – Budapest, 1890)", "description": "Hekler Antalként született. Keresked?nek tanult, majd arcképfestészeti tanulmányokat folytatott Pesten, majd Bécsben.
Részt vett a szabadságharcban, ezért a megtorlás idején bujdosásra kényszerült. Rejt?zködése alatt Heklerként szignálta munkáit. Az 1850-es években Károlyi István gróf támogatásával itáliai, valamint közel-keleti tájakat keresett fel. Itáliában egy ideig id. Markó Károly m?helyében tanult, majd Szicília déli tájait látogatta. Számos vázlattal utazott tovább a Szentföldre. Itt is motívumgy?jtéssel töltötte idejét.
1857-ben visszatért Magyarországra és rövid id?n belül ismert tájképfest? mesterré vált. 1861-t?l a Nemzeti Múzeum képtárának ?reként sok fiatal fest? - közöttük Munkácsy Mihály fejl?dését is segítette.
1890-ben halála után emlékkiállításon mutatták be egész munkásságát, amely a klasszicizáló romantikától a finom naturalizmusig ívelt." }, "analysis": "A fest? életében meghatározó jelent?ség? volt az 1851-es év, amikor Pesten megismerkedett gróf Károlyi Mihállyal. Az ? megbízásából kereste fel Itáliát, majd a keleti országokat. Azokat a helyszíneket örökítette meg, amelyet Károlyi kijelölt számára, de a fest?i motívumokat már Ligeti Antal választhatta ki. A megrendelt tájképhez ill? tárgy megtalálása a vidék megtekintése után történt. Nem voltak ezek az utak veszélytelenek, így számol be Károlyinak a vándorlásai során végzett munkájáról, illetve tapasztalatairól:
„Jelenleg a Római Classicus Campaniat tanulmányozom, a mi, többnyire futással szokott végz?dni, hol a kutyák, hol az ökrökt?l ?zetve. Az Ökrök még csak megjárják, mert a naperny?t?l nagyon félnek, de a juhász kutyák már többször kemény dolgot adtak a ’Lenkei Gyuri somfa botjának.”
A Róma határában fekv? Ostia várának fest?isége már Ligeti el?tt is több alkotót megihletett. A m?vész által kiválasztott néz?pontból a vár épülete fest?i látványt nyújtott a közelében álló ciprusfával együtt. A kisméret? alkotáson még megvan a klasszikus el?-, közép- és háttér határozott elkülönítése, de az el?tér világoszöld foltja, a középtérben megjelenített vár terrakotta színe és a háttér leveg?perspektívája már modernebb tájképfestészeti megoldást mutat." }, { "image_url": "liget-antal-oreg-fatorzs.jpg", "title": "Öreg fatörzs", "description": "olaj - falemez; 25x40 cm", "artist": { "name": "Ligeti Antal", "born": "(Nagykároly, 1823-Budapest, 1890)", "description": "Hekler Antalként született. Keresked?nek tanult, majd arcképfestészeti tanulmányokat folytatott Pesten, majd Bécsben.
Részt vett a szabadságharcban, ezért a megtorlás idején bujdosásra kényszerült. Rejt?zködése alatt Heklerként szignálta munkáit. Az 1850-es években Károlyi István gróf támogatásával itáliai, valamint közel-keleti tájakat keresett fel. Itáliában egy ideig id. Markó Károly m?helyében tanult, majd Szicília déli tájait látogatta. Számos vázlattal utazott tovább a Szentföldre. Itt is motívumgy?jtéssel töltötte idejét.
1857-ben visszatért Magyarországra és rövid id?n belül ismert tájképfest? mesterré vált. 1861-t?l a Nemzeti Múzeum képtárának ?reként sok fiatal fest? - közöttük Munkácsy Mihály fejl?dését is segítette.
1890-ben halála után emlékkiállításon mutatták be egész munkásságát, amely a klasszicizáló romantikától a finom naturalizmusig ívelt." }, "analysis": "A kép egész el?terét elfoglalja az ágas-bogas fa, melynek repedéseit, kérgét?l megfosztott csontvázszer? ágait, göcsörtjeit a rávet?d? fény tárja fel. A kopár, kiszáradt fa körül zöldell?, erdei részlet látható, a kép el?tere és háttere között a kid?lt fa átlósan elhelyezked? alakja teremt kapcsolatot. Ligeti Antal, a kortárs fest?khöz hasonlóan, a természetben készítette akvarell-, tus- és rajzvázlatait, amelyeket ha alkalmasnak vélt ? vagy a megrendel?, akkor a m?teremben olajképek formájában is megfestette ?ket. E kisméret? festmény a természet szépségében elmerül? m?vész friss, minden mesterkéltségt?l mentes alkotása. A kiszáradt fa és körülötte lév? dús növényzet az élet körforgásának, mulandóságának szimbólumai." }, { "image_url": "Lotz Károly Kornélia.JPG", "title": "Lotz Kornélia arcképe", "description": "é.n.; olaj - vászon; 60x50 cm", "artist": { "name": "Lotz Károly", "born": "(Homburg vor der Höhe, 1833-Budapest, 1904)", "description": "Atyja a hesen-homburgi herceg titkára, édesanyja budai patikus lánya. 1842-ig külföldön nevelkedett. Az 1840-es évek végén Marastoni Jakab fest?iskolájában tanult, majd Weber Henrik növendéke lett. 1852-ben Bécsbe utazott, hogy a Képz?m?vészeti Akadémián folytassa tanulmányait. Karl Rahl osztályába iratkozott be, és Lotz személyében kiváló követ?re és segít?re talált. Karl Rahl mellett több allegorikus, történeti falkép kivitelezésében vett részt. Ekkor szerzett tapasztalatait kés?bb hazai középületek díszít? falfestésénél kamatoztatta. Lotz Károly els?sorban allegorikus, mitológiai és történeti festészet m?fajában alkotott, de a népéletkép, tájkép, tájrajzolás területén is tehetségesnek mutatkozott." }, "analysis": "A fest? nevelt lányáról, Kornéliáról számos portét készített ünnepi viseletben, különböz? korok jelmezében és aktábrázolás formájában is.
Megunhatatlan témát adott Kornélia bájos lénye, szép profilja. A mellképen a fény és az általa megvilágított felületek kerülnek kihangsúlyozásra: az aranyló csillogású haj, a homlok, az orr és az áll. Az arcon megcsillanó csúcsfények alkalmazása és a test domborulatainak fény-árnyékkal képzett plasztikus megoldása a m?vet Lotz aktfestészeti munkáinak egyik remekévé avatja.
Jelzésszer?en, csak másodlagos szerepet betölt? drapéria bársonyos fénye és a leheletfinoman felvitt áttetsz? selyem a m?vésznek az anyagfestészeti jártasságáról árulkodik." }, { "image_url": "Lotz Károly Ökörcsorda az itatón.JPG", "title": "Ökörcsorda a Tisza mentén", "description": "1868; olaj - vászon; 127x189 cm", "artist": { "name": "Lotz Károly", "born": "(Homburg vor der Höhe, 1833-Budapest, 1904)", "description": "Atyja a hesen-homburgi herceg titkára, édesanyja budai patikus lánya. 1842-ig külföldön nevelkedett. Az 1840-es évek végén Marastoni Jakab fest?iskolájában tanult, majd Weber Henrik növendéke lett. 1852-ben Bécsbe utazott, hogy a Képz?m?vészeti Akadémián folytassa tanulmányait. Karl Rahl osztályába iratkozott be, és Lotz személyében kiváló követ?re és segít?re talált. Karl Rahl mellett több allegorikus, történeti falkép kivitelezésében vett részt. Ekkor szerzett tapasztalatait kés?bb hazai középületek díszít? falfestésénél kamatoztatta. Lotz Károly els?sorban allegorikus, mitológiai és történeti festészet m?fajában alkotott, de a népéletkép, tájkép, tájrajzolás területén is tehetségesnek mutatkozott." }, "analysis": "A puszta motívuma gyakran visszatér? témája az 1860-as években készült alkotásainak. Az Ökörcsorda az itatónál, a néhány évvel korábban festett Ménes a zivatarban (1862), és a Lovat elhajtó betyár (1860 körül) cím? alkotásokhoz hasonlóan, irodalmias hangvétel? m?. Pet?fi verseib?l ismert toposzokat jelenített meg: a pusztai zivatart, a ménest, az ökröket ?rz? pásztorokat, illetve a végtelen nyugalmat sugalló alkonyi rónát. A Déri Múzeum alkotásának f?szerepl?i is a Tisza partján megpihen? pásztorok, az ökrök, az egész napos munka után megpihen?, a néz?nek hátat fordító fáradtan elnyúló alakja, a lassan lebukó nap, amely aranyló fénysugárba öltözteti a lassan elcsendesül? csoportot. Az alkonyi tájat az állandó mozgásban lév? elemek (emberek, növények, felh?k, állatok) harmóniát sugárzó együtteseként ábrázolta. A fest? mindig a valós látványból indult ki. Szakított az akadémikus szerkesztés hármas tagolásával, nincs árnyékos el?tér és homályba vesz? háttér. Különösen foglalkoztatta az alföldi tájakra boruló hatalmas égbolt légköri jelenségeinek megragadása, a felkel? és a lemen? nap sugarainak játéka." }, { "image_url": "lotz-károly-a tiszttarto-kikocsizik.JPG", "title": "A tiszttartó kikocsizik", "description": "1850-es évek; olaj - vászon; 36x61 cm", "artist": { "name": "Lotz Károly", "born": "(Homburg vor der Höhe, 1833-Budapest, 1904)", "description": "Atyja a hesen-homburgi herceg titkára, édesanyja budai patikus lánya. 1842-ig külföldön nevelkedett. Az 1840-es évek végén Marastoni Jakab fest?iskolájában tanult, majd Weber Henrik növendéke lett. 1852-ben Bécsbe utazott, hogy a Képz?m?vészeti Akadémián folytassa tanulmányait. Karl Rahl osztályába iratkozott be, és Lotz személyében kiváló követ?re és segít?re talált. Karl Rahl mellett több allegorikus, történeti falkép kivitelezésében vett részt. Ekkor szerzett tapasztalatait kés?bb hazai középületek díszít? falfestésénél kamatoztatta. Lotz Károly els?sorban allegorikus, mitológiai és történeti festészet m?fajában alkotott, de a népéletkép, tájkép, tájrajzolás területén is tehetségesnek mutatkozott." }, "analysis": "A festményen lovas kocsiban a méltóságteljesen ül?, nagylóki birtok tiszttartóját látjuk. Testtartása és botjára helyezett kezének parancsoló mozdulata tökéletesen kifejezi, hogy ? a háttérben elterül? tanyának s gazdagságnak a felügyel?je, aki jelent?ségének teljes tudatában végzi munkáját." }, { "image_url": "Madarász Viktor N?i portré.JPG", "title": "", "description": "", "artist": { "name": "Madarász Viktor", "born": "(Csetnek, 1830 – Budapest, 1917)", "description": "Eleinte jogásznak készült, pozsonyi joghallgatóként vonult be önként a honvédséghez. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett, majd folytathatta tanulmányait a pécsi jogi akadémián, de már ekkor festészeti órákat vett Pósa Gusztáv helybeli mestert?l. 1853-ban beiratkozott a bécsi Akadémiára. Két év múlva Waldmüller szabadiskoláját látogatta, ahol nagyszabású történeti festészeti elképzeléseinek alapjait szerette volna megszerezni. Nem egészen egy év múlva,1856-ban Párizsba utazott. El?ször az Ecole des Beaux Arts, majd Leon Cogniet szabadiskolájában tanult. A Párizsban töltött tíz év alatt születtek nagy siker? m?vei a Kurucz és Labanc,(1856), a Hunyadi László siratása, (1860), A Zrínyi és Frangepán, (1864).
1870-ben hazatért. A m?veit ért szigorú kritikák elbizonytalanították, ezért 1880-1900 között apjától örökölt üzletet folytatta. Nem bizonyult jó üzletembernek, tönkrement. Élete vége felé újból festeni kezdett. A tragikus megtorpanás ellenére Madarász a magyar történeti festészet kimagasló egyénisége, mind témaválasztásában, mind romantikus fest?i eszközeinek tekintetében." }, "analysis": "" }, { "image_url": "madarasz-viktor-onodi-orszaggyules.jpg", "title": "Ónodi országgy?lés", "description": "1879; olaj - vászon", "artist": { "name": "Madarász Viktor", "born": "(Csetnek, 1830 – Budapest, 1917)", "description": "Eleinte jogásznak készült, pozsonyi joghallgatóként vonult be önként a honvédséghez. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett, majd folytathatta tanulmányait a pécsi jogi akadémián, de már ekkor festészeti órákat vett Pósa Gusztáv helybeli mestert?l. 1853-ban beiratkozott a bécsi Akadémiára. Két év múlva Waldmüller szabadiskoláját látogatta, ahol nagyszabású történeti festészeti elképzeléseinek alapjait szerette volna megszerezni. Nem egészen egy év múlva,1856-ban Párizsba utazott. El?ször az Ecole des Beaux Arts, majd Leon Cogniet szabadiskolájában tanult. A Párizsban töltött tíz év alatt születtek nagy siker? m?vei a Kurucz és Labanc,(1856), a Hunyadi László siratása, (1860), A Zrínyi és Frangepán, (1864).
1870-ben hazatért. A m?veit ért szigorú kritikák elbizonytalanították, ezért 1880-1900 között apjától örökölt üzletet folytatta. Nem bizonyult jó üzletembernek, tönkrement. Élete vége felé újból festeni kezdett. A tragikus megtorpanás ellenére Madarász a magyar történeti festészet kimagasló egyénisége, mind témaválasztásában, mind romantikus fest?i eszközeinek tekintetében." }, "analysis": "Madarász Viktor az 1870-es években több történeti témán dolgozott, ezek közül különösen kiemelkedett monumentális méreteivel a Zápolya Izabella és a Déri Múzeumban ?rzött Ónodi országgy?lés cím? kompozíciója.
Az utóbbi a Rákóczi szabadságharc híres jelenetét eleveníti fel, amikor az onodi országgy?lésen Túrócz vármegye árulással megvádolt követeit (Okolcsányi Kristófot és Rakovszky Menyhértet) a fejedelem hívei (Bercsényi Miklós és Károlyi Sándor) lekaszabolták. Thaly Kálmán szavaival „a haza és hites conföderátió” ellen bujtogató követek közül Károlyi csapásától Okolcsányi holtan esik össze, Rakovszky sebesülten hanyatlik a földre.” A festményen II. Rákóczi Ferenc a kompozíció hátterében jelenik meg, a hangsúly az el?térbe helyezett viaskodó követek alakjaira helyez?dik.
A fest? párizsi tartózkodása után hazatért, az itthon fellép? anyagi nehézségek miatt több alakjának is maga szolgált modelljéül. A tömör kompozíció, a sötét és világos színek ellentéte, a jobb oldali bejárat súlyos drapériája által beengedett fény kiemeli a központi figurákat. A festményen megjelen? esemény a szabadságharc elvesztéséhez vezet? nemzeti tragédia jelképévé vált, a magyar történelemben oly gyakran fellép? széthúzás miatt. A magyar történeti festészet gyakran választotta témaként a testvér-testvér elleni, magyar-magyar elleni küzdelmet a széthúzást, ami a 1848–49-es szabadságharc heroikus küzdelmének bukásához is vezetett. A 1860-70-es években további két festmény is foglakozott a túróczi követek elleni bosszú jelenetével. Orlayhoz hasonlóan, Than Mór is a békéltet? megbocsátó fejedelmet jelenítette meg, Madarász Viktor pedig a teljesen passzív és szenvtelen Rákóczit a háttérbe állította és az el?teret pedig kitöltötte a merénylet mozgalmas jelenetével." }, { "image_url": "Madarász 2.tif", "title": "Podjebrád György cseh király bemutatja Mátyásnak a magyar küldöttséget", "description": "1873; olaj - vászon; 77,5x142 cm", "artist": { "name": "Madarász Viktor", "born": "(Csetnek, 1830 – Budapest, 1917)", "description": "Eleinte jogásznak készült, pozsonyi joghallgatóként vonult be önként a honvédséghez. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett, majd folytathatta tanulmányait a pécsi jogi akadémián, de már ekkor festészeti órákat vett Pósa Gusztáv helybeli mestert?l. 1853-ban beiratkozott a bécsi Akadémiára. Két év múlva Waldmüller szabadiskoláját látogatta, ahol nagyszabású történeti festészeti elképzeléseinek alapjait szerette volna megszerezni. Nem egészen egy év múlva,1856-ban Párizsba utazott. El?ször az Ecole des Beaux Arts, majd Leon Cogniet szabadiskolájában tanult. A Párizsban töltött tíz év alatt születtek nagy siker? m?vei a Kurucz és Labanc,(1856), a Hunyadi László siratása, (1860), A Zrínyi és Frangepán, (1864).
1870-ben hazatért. A m?veit ért szigorú kritikák elbizonytalanították, ezért 1880-1900 között apjától örökölt üzletet folytatta. Nem bizonyult jó üzletembernek, tönkrement. Élete vége felé újból festeni kezdett. A tragikus megtorpanás ellenére Madarász a magyar történeti festészet kimagasló egyénisége, mind témaválasztásában, mind romantikus fest?i eszközeinek tekintetében." }, "analysis": "Madarász Viktor 1873-ban meghirdetett, országos pályázatra készítette vázlatát. Weszprémi Nóra, a fest? egyik monográfusa tematikája alapján, a börtönképek csoportjához sorolja az alkotást. Ugyanakkor jelzi a radikális különbséget is.
Míg Zrínyi és Frangepán kivégzésre várt, Gróf Teleki Blanka és Leövy Klára hosszan és értelmetlenül raboskodott, Mátyás el?tt azonban még nagy jöv? állt.
Olyan alakja volt ? a magyar történelemnek, aki jól megfelelt a kiegyezés utáni elvárásoknak, hiszen a magyar királyság utolsó dics?séges fejezetét szimbolizálta." }, { "image_url": "DSC_0287.jpg", "title": "Szilágyi Erzsébet követeli fiát", "description": "1870-es évek; olaj - vászon; 140x110 cm", "artist": { "name": "Madarász Viktor", "born": "(Csetnek, 1830 – Budapest, 1917)", "description": "Eleinte jogásznak készült, pozsonyi joghallgatóként vonult be önként a honvédséghez. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett, majd folytathatta tanulmányait a pécsi jogi akadémián, de már ekkor festészeti órákat vett Pósa Gusztáv helybeli mestert?l. 1853-ban beiratkozott a bécsi Akadémiára. Két év múlva Waldmüller szabadiskoláját látogatta, ahol nagyszabású történeti festészeti elképzeléseinek alapjait szerette volna megszerezni. Nem egészen egy év múlva,1856-ban Párizsba utazott. El?ször az Ecole des Beaux Arts, majd Leon Cogniet szabadiskolájában tanult. A Párizsban töltött tíz év alatt születtek nagy siker? m?vei a Kurucz és Labanc,(1856), a Hunyadi László siratása, (1860), A Zrínyi és Frangepán, (1864).
1870-ben hazatért. A m?veit ért szigorú kritikák elbizonytalanították, ezért 1880-1900 között apjától örökölt üzletet folytatta. Nem bizonyult jó üzletembernek, tönkrement. Élete vége felé újból festeni kezdett. A tragikus megtorpanás ellenére Madarász a magyar történeti festészet kimagasló egyénisége, mind témaválasztásában, mind romantikus fest?i eszközeinek tekintetében." }, "analysis": "Eddigi ismereteink szerint a vázlat formájában fennmaradt alkotás Hunyadi János feleségének alakját idézi fel, aki V. Lászlónál követeli a cseh fogságban lév? Mátyás fiának szabadon bocsátását. A XV. század 40-es éveiben zajló eseményt örökíti meg a m?. A jelenet hátteréül szolgáló épületbels? gótikus hálóboltozata, a két oldalt található bútorzat kialakítása a Bethlen Gábor tudósainak körében cím? alkotás enteri?rjére emlékeztet. A szerepl?k elnagyolt alakjai nem egyénítettek, csak foltjaikat helyezte el a fest? a térben. A fény-árnyék dinamikus kezelése, mely Madarász Viktor kedvelt festészeti eszköze volt, drámai hatást biztosít a vázlatként fennmaradt alkotásnak. Legalaposabban a térhatást biztosító járófelület kidolgozása valósult meg. Ez m? hozzájárul ahhoz, hogy árnyaltabb képet alkothassunk a fest? 1870-es évekbeli festészeti törekvéseir?l és témaválasztásáról. Vázlatossága ellenére is m?vészettörténeti jelent?sége vitathatatlan." }, { "image_url": "DSC_0289.jpg", "title": "Az utolsó Zrínyi", "description": "1856; olaj - vászon; 145x113 cm", "artist": { "name": "Madarász Viktor", "born": "(Csetnek, 1830 – Budapest, 1917)", "description": "Eleinte jogásznak készült, pozsonyi joghallgatóként vonult be önként a honvédséghez. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett, majd folytathatta tanulmányait a pécsi jogi akadémián, de már ekkor festészeti órákat vett Pósa Gusztáv helybeli mestert?l. 1853-ban beiratkozott a bécsi Akadémiára. Két év múlva Waldmüller szabadiskoláját látogatta, ahol nagyszabású történeti festészeti elképzeléseinek alapjait szerette volna megszerezni. Nem egészen egy év múlva,1856-ban Párizsba utazott. El?ször az Ecole des Beaux Arts, majd Leon Cogniet szabadiskolájában tanult. A Párizsban töltött tíz év alatt születtek nagy siker? m?vei a Kurucz és Labanc,(1856), a Hunyadi László siratása, (1860), A Zrínyi és Frangepán, (1864).
1870-ben hazatért. A m?veit ért szigorú kritikák elbizonytalanították, ezért 1880-1900 között apjától örökölt üzletet folytatta. Nem bizonyult jó üzletembernek, tönkrement. Élete vége felé újból festeni kezdett. A tragikus megtorpanás ellenére Madarász a magyar történeti festészet kimagasló egyénisége, mind témaválasztásában, mind romantikus fest?i eszközeinek tekintetében." }, "analysis": "A fest? 1856 nyarán mutatja be a magyar közönségnek alkotását, majd Hunyadi László siratásával és a Zách Feliciánnal együtt ismét kiállítja a M?egylet tárlatán. Az utolsó Zrínyi az 1850-es években készült, s a kuruc témát feldolgozó m?veinek csoportjához tartozik. A festmény értelmezésében a Divatcsarnok külön mellékleteként megjelent k?nyomat magyarázata igazítja el a néz?t. Eszerint Madarász képének h?se Zrínyi János, annak a Zrínyi Péternek a fia, akit a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt 1671-ben lefejeztek.
E melléklet kommentátora Cserei Mihály krónikáját jelöli történeti forrásként, amelyb?l megismerhet? Zrínyi János tragédiája.

„Tyrolisba vitték, majd tizenöt esztendeig egyedül, egy sötét házban tarták, nem volt senkinek szabad hozzája menni, egy kis lyukon adtak száraz kenyeret s vizet be napjában, a természet munkáját is abban a házban kellett végezni. Köntöse utoljára leszakadt róla, haja s szakálla megnöve, s körmei emberi forma már nem vala már rajta, az emberi szót is elfelejté, nem lévén kivel annyi esztendeig beszélni. Utoljára, mint egy marha csak úgy órdított, s meg is bolondult abban az ideig való pokolban.”

Az alkotó a börtönben raboskodó Zrínyi Jánost történeti hitelességgel, valóságh?en festette meg.
Az önkényuralom éveiben az életfogytig sínyl?d? rab képe felidézi a Világos utáni megtorlás áldozatait. A m? sikerét jelzik a róla készített sokszorosított k?nyomatok." }, { "image_url": "manyoki-adam-oszovetsegi aggastyan.JPG", "title": "Ószövetségi aggastyán", "description": "olaj - vászon; 92x74 cm", "artist": { "name": "Mányoki Ádám", "born": "(Szokolya, 1673 – Drezda, 1757)", "description": "Szokolyán született sokgyermekes, protestáns családba. Hétéves korában Doelfer János Antal braunschweigi-lüneburgi hadbírótábornok vette magához, aki gondos nevelésben részesítette. Korán megmutatkozott rajztehetsége, amelynek fejlesztését nevel?szülei is támogatták. Kiváló mesternél, Scheits-nél tanult, szabadidejében a közeli schalzdalumi kastély képtárát látogatta.
Valószín?leg, itt találkozott el?ször Rembrandt alkotásaival, amely rá gyakorolt hatása egész életén végigkíséri. Mányoki el?bb Hamburgban, majd Berlinben m?ködött, mint a porosz királyi udvari fest?je. A kis észak-német fejedelmi udvarok a Rembrandt modorában festett arcképfestészetet támogatták.
Berlinben találkozott II. Rákóczi Ferenc feleségével, akinek hívására 1707-ben visszatért Magyarországra és három esztend?n keresztül a szolgálatában állt.
1709-ben diplomáciai megbízatással, részben a rézmetszés gyakorlatának elsajátítása végett Hollandiába utazott. A szabadságharc kudarca következtében Rákóczi Lengyelországba emigrált, követte ?t és Gdanskban megfestette híres portréját a fejdelemr?l, és Önarcképével együtt jogosan tartjuk a régi magyar festészet gyöngyszemeinek. Az orosz-lengyel arisztokráciától várt segítség elmaradása után Rákóczi elbocsátotta udvartartását. A fest? ezt követ?en lengyel és német f?uraktól kapott megrendeléseket, majd megpályázta Er?s Ágost udvarában a szász udvari fest?i állást, amit 1717-ben megkapott. 1724-ben a végleges maradás szándékával visszatér Magyarországra, mivel testvére és ? maga is érintve volt a szabadságharcban - jelent?s támogatói ellenére – nem kaphatta vissza eredeti nemesi birtokait, megélhetési gondjai miatt visszaköltözött a német területekre és 1732-ben már Lipcséb?l írt testvérének." }, "analysis": "Valószín?, utolsó itthon tartózkodása során készítette a múzeumunk birtokában lév? Ószövetségi aggastyán c. m?vét. Lázár Béla Mányoki Ádámról írt monográfiájában a következ?ket írja: \"Varjas professzor úr tanúvallomása szerint 1740 körül volt a család birtokában Tótfalun egy néhány Mányoki kép, melyeket a család szeretettel ?rzött. Ezek közül lehetett az öregembert ábrázoló festmény is mivel megrendel?i nem voltak, a maga mulatságára festette a fest?, és a családjánál hagyhatta. Innét került Darvas Ferenc birtokába, aki 1805. május 4-én egy perszonálisnak ajánlotta fel. Írt egy levelet is, amelyet a perszonális a kép hátuljára ragasztott.

A levél szól:

\"Méltóságos Perszonális úr nékem különösen drága méltóságos uram! Megértvén, hogy Nagyságod az szépen festett képekben gyönyörködik ezen ítéletem szerint talán meglehet?sen festett képet nagyságodnak szántam. A kép egy öreg szakállas férfit ábrázol különös ruházatban. Fején prémes sapka ráhúzva egy fején átcsavart kend?re, prémes galléros kabát zöld mellény, tehát csupa lokális szín de, egész finoman egybeolvadó tónusban, fényhatásban rembrandti hangulatot idézve. …\"

A festményen a fény-árnyék plasztikus hatása kit?n?en formált.
A gondosan kimunkált finom átmenetek jelenléte bizonyítja Mányoki Ádám fest?i tudását. Mányoki Ádám a nyugodt szemlél?dés embere volt. Ennek megfelel?en választotta meg fest?i eszközeit is, szerette a fény-árnyékot, a semleges, mély tónusú, végtelent idéz? hátteret, a fény minden határozott kontúrt feloldó, fellazító hatását.
A fény fokozatos árnyékba való átmenetének eszközét alkalmazta az egész életét felidéz?, mereng?, id?s férfi megjelenítésére, különösen jelent?s szerepet kap a lélek tükrének nevezett szem.
Az alkotó, a tekintetbe s?rítve, modelljének egész lelkületét megragadta. Nem egyszer?sít, megfesti a szaruhártya domborulatát, a pupilla nagyságát, az írisz színét, a szem nedvességét, és mindezt felhasználta az id?s ember érzéseinek, és az érzésein át a lélek finom árnyalatainak megjelenítésében. Ennek megfelel?en nem az ernyedt kéztartással, hanem a tekintetnek a végtelenbe vesz? pillantásával, a balra fordított, félig felfelé néz? fejtartásával érezteti megöregedett alakjának fájdalmas érzéseit. Egy hosszú élet minden szenvedése, a sok munka, és bánat, csalódás lappang benne. E tekintet nem egy pillanatot ragad meg, benne van a múlt, a jöv?r?l való lemondás. Amit a sors rá kiszabott elmondja, amit át kellett élnie kifejezi, ami még rá vár, elébe néz." }, { "image_url": "meszoly-geza-faluvege.jpg", "title": "Faluvége (Esthangulat)", "description": "1874; olaj - vászon; 31x63,5 cm", "artist": { "name": "Mészöly Géza", "born": "(Sárbogárd, 1844 –Jobbágyi, 1887)", "description": "Nemesi családból származott. Jogásznak indult, de tanulmányai alatt már a Nemzeti Múzeum képeit másolta és elhatározta, hogy fest? lesz. 1869-ben Bécsben felvételt nyert a Képz?m?vészeti Akadémiára, ahol Albert Zimmermann tanítványa lett. Mesterét nyaranta Ramsau-ba kísérte, ahol szabadtéri tanulmányokat készített. 1870-ben Münchenbe és Párizsba is ellátogatott. 1871-ben Székesfehérvárott telepedett le. Sokszor kereste fel a Balaton vidékét, mely állandó megfestésre váró motívummal látta el. Munkái nemzetközi kiállításokon is nagy sikert arattak. 1883-ban Bécsben önálló kiállítást rendeztek m?veib?l. A tárlaton szerepl? festményeknek köszönhet?en megbízást kapott Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben cím? kiadványának illusztrálására." }, "analysis": "A fest? müncheni periódusának egyik kedvelt kompozíciós megoldása volt a víztükröz?d? dús lombozatú fák középtérbe helyezése. Két változatban is megfestette. A Falu vége kisebb méret? darabja oldottabb fest?iség?, mint a Pesten készült nagyobb tájképé, amelyet a Magyar Nemzeti Galériában ?riznek. A zöldekkel társuló barnás-vöröses alkonyi tónusok fogják össze a magabiztosan kezelt formákat. Különösen megragadó a lombok tömeg- és forma-érzékeltet? festése. Nemcsak a talajnak és a földfelszínnek adja meg egyszer? fest?i eszközökkel a struktúráját, biztos alapra helyezve képeit, hanem a fákon is mindig érvényesülnek a szerkezeti elemek: a fatörzse és az ágak.
A forráshoz vízért jöv? asszonyok csoportja természetes összhangot alkot a tájjal, jelenlétük a falusi mindennapok egyszer? világát sugározza. Figurái nem egyénítettek, foltszer?en képzett alakjaik a kompozíciót igyekeztek életszer?bbé tenni." }, { "image_url": "Mészöly Géza Mocsaras táj.JPG", "title": "Mocsaras táj", "description": "", "artist": { "name": "Mész?ly Géza", "born": "(Sárbogárd, 1844 – Jobbágyi, 1887)", "description": "Nemesi családból származott. Jogásznak indul, de tanulmányai alatt már a Nemzeti Múzeum képeit másolta és elhatározta, hogy fest? lesz. 1869-ben Bécsben felvételt nyert a Képz?m?vészeti Akadémiára, ahol Albert Zimmermann tanítványa lett. Mesterét nyaranta Ramsau-ba kísérte, ahol szabadtéri tanulmányokat készített. 1870-ben Münchenbe és Párizsba is ellátogatott. 1871-ben Székesfehérvárott telepedett le. Sokszor kereste fel a Balaton vidékét, mely állandó megfestésre váró motívummal látta el. Munkái nemzetközi kiállításokon is nagy sikert arattak. 1883-ban Bécsben önálló kiállítást rendeztek m?veib?l. A tárlaton szerepl? festményeknek köszönhet?en megbízást kapott Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben cím? kiadványának illusztrálására." }, "analysis": "" }, { "image_url": "Molnár József Erd?s sziklás táj.JPG", "title": "Erd?s sziklás táj", "description": "1883; olaj - vászon; 85x111 cm", "artist": { "name": "Molnár József", "born": "(Zsámbék, 1821 – Budapest, 1899)", "description": "A fest?i tanulmányait Bécsben 1837-ben kezdte meg. Innen visszatért Pestre, ahol 1841-ben már kiállított. 1843 körül Kolozsvárott és Désen festett, amely anyagi körülményeinek javulását eredményezte. 1844-ben Velencébe utazott és az Akadémián tanult. Velencében Ürményi Ferenccel ismerkedett meg, aki anyagi támogatást biztosított számára. 1845-ben a Velencei Akadémián díjat nyert, Velencéb?l Rómába, Nápolyba, majd Pisába ment. 1847-t?l Münchenben folytatta tanulmányait. 1848 és 1853 között Stuttgartban els?sorban portréfestés megrendelésnek tett eleget. Vándorlásainak további állomásai voltak: Würtenberg, Párizs, Brüsszel és München. 1853-ban megn?sült, majd hazatelepült Pestre. A f?városban többször kiállított. Egyházi, történelmi pályázatokon díjakat nyert. Hosszú pályája során sokféle m?fajban alkotott, arcképek, táj- és életképek, történelmi, vallásos és allegorikus témájú festmények sora reprezentálja m?vészetét." }, "analysis": "Molnár József mestere, id?sebb Markó Károly hatására még követi az ideális tájképek jól lehatárolt hármas tagolását, a jelenet keretéül a kétoldalt elhelyezett fa lombkoronája által képzett ovális szolgál. Az el?tér motívuma szegény, sötét tónusban tartott sávját sziklás tájrészlet foglalja el. A m?vész az életképi jelenetet a festmény középterében helyezte el. A pásztor a jószágait az el?térben lév? folyóhoz tereli /így kapcsolódik össze a két téregység/ összekapcsolva a két téregységet. A lebukó nap fényei vörös árnyalattal övezik a figurákat, a környez? fákat és a bokrokat. Hátteret a kék égbolt és a jelzésszer?en megoldott hegyvonulat kék sávja tölti ki." }, { "image_url": "orla-petrich-soma-salamon-kiralyt-anyja-megatkozza.JPG", "title": "Salamon királyt anyja megátkozza", "description": "1857; olaj - vászon; 154x207 cm", "artist": { "name": "Orlai Petrich Soma", "born": "(Mez?berény, 1822- Budapest, 1880)", "description": "1840-ben Pápán jogot tanult, de közben írói álmai voltak. 1846-ban a pesti jogi kar hallgatója lett, de ekkor már elhatározta, hogy fest? lesz. Pestre költözésének oka is ez volt. Kezdetben Marastoni Jakab iskoláját látogatta, majd Bécsbe ment és Georg Ferdinánd Waldmüller szabadiskolájába iratkozott be. A forradalom kitörésének hírére 1848-ban hazajött és részt vett a honvédek küzdelmeiben. A világosi fegyverletétel után sikerült elkerülnie az osztrák felel?sségre vonást. 1850-ben Münchenbe ment és Wilhelm Kaulbach tanítványa lett. Pénzhiány miatt visszatért Magyarországra. Rövid ideig Debrecenben portréfestészetb?l élt, majd újra Bécsbe utazott a történelmi témák feldolgozásához szükséges mesterségbeli tudás megszerzése céljából. Hazatérve inkább m?vészetszervez?i tevékenységével lett sikeres. Történeti, mitológiai festményei és portréi nem hozták meg a jól megérdemelt sikert." }, "analysis": "Salamon, Árpád-házi király, az idegen érdekeket szolgáló Víd ösztönzésére, német zsoldosokat hívott hatalmának megszilárdítása érdekében, ezért a tettéért anyja átokkal sújtotta. A festmény ezt a történelmi eseményt és annak – az ország vesztét okozó – hatását dolgozta fel. A m? allegorikus tartalmával egyértelm?en az elbukott, véres megtorlásba hajló szabadságharc nemzetárulóira utal." }, { "image_url": "Paál László Tájkép.TIF", "title": "Füzes", "description": "1871; olaj - vászon; 34x49 cm", "artist": { "name": "Paál László", "born": "(Zám, 1846 - Charenton, 1879)", "description": "A kisnemesi családban nevelkedett Paál László jogi tanulmányok elsajátítására Bécsbe utazott. Rövid id?n belül a bécsi Képz?m?vészeti Akadémia hallgatója lett, Zimmermann osztályában folytatta tanulmányait. Bécsben ismét találkozott az Aradon megismert, ifjú Lieb Miskával (Munkácsy Mihály). Majd barátja hívására Düsseldorfba utazott, ahol az Akadémián Schleichnél tanult. Az 1870-es évekt?l Párizsban és Barbizonban élt és dolgozott. Festészetét egész élete során csak néhány téma ihlette meg. Életm?ve a részletez? akadémikus stílustól a nagyvonalú monumentális, drámai tájfestészeti szemléletmódig vezet. A XIX. század második felének egyik legjelent?sebb tájképfest?je lett." }, "analysis": "Paál László 1870-es hollandiai tanulmányútja során szakadt el teljesen a bécsi akadémiai száraz, rajzos természetlátástól és alakította ki intim tájszemléletét, nagyvonalú összefoglaló festésmódját, sajátos színvilágát. A holland táj párás leveg?j? atmoszférája szélesen elterül?, stabilitást, nyugalmat sugárzó karaktere a fest? kompozícionális megoldásaira is nagy hatást gyakorolt. A festmény elnyújtott téglalapját alacsony horizont osztja ketté. A kép domináns eleme, a facsoport középpontba került, lombjainak zöld foltja a fák mellett csörgedez? patak vízfelületén tükröz?dik vissza. A fest? az égbolt semleges közegére koncentrált a legjobban. Az ég az, amely a m?vész lelki rezdüléseit h?en visszaadja. A viharos égbolt és a föld találkozásánál meghúzott, világoskék sáv a fergeteg elvonulását el?legezi meg.
A mindössze harminchárom évet élt fest?m?vész életm?vének beileni, korai alkotásai közül napjainkban mintegy fél tucatot ismerünk, így m?vészettörténeti jelent?ség?vé, különleges kinccsé avatja a Szomolányi gy?jteménnyel 1993-ban múzeumunk tulajdonába került alkotást." }, { "image_url": "Paál László Tájkép.JPG", "title": "Tájképvázlat", "description": "én.; olaj - vászon; 65x91 cm", "artist": { "name": "Paál László", "born": "(Zám, 1846 - Charenton, 1879)", "description": "A kisnemesi családban nevelkedett Paál László jogi tanulmányok elsajátítására Bécsbe utazott. Rövid id?n belül a bécsi Képz?m?vészeti Akadémia hallgatója lett, Zimmermann osztályában folytatta tanulmányait. Bécsben ismét találkozott az Aradon megismert, ifjú Lieb Miskával (Munkácsy Mihály). Majd barátja hívására Düsseldorfba utazott, ahol az Akadémián Schleichnél tanult. Az 1870-es évekt?l Párizsban és Barbizonban élt és dolgozott. Festészetét egész élete során csak néhány téma ihlette meg. Életm?ve a részletez? akadémikus stílustól a nagyvonalú monumentális, drámai tájfestészeti szemléletmódig vezet. A XIX. század második felének egyik legjelent?sebb tájképfest?je lett." }, "analysis": "Paál László 1873 nyarán érkezett Barbizonba, ahol hatott rá az a festészeti szemléletmód, mely a táj bens?séges szépségét, kifejez? erejét ragadja meg, amit Corot és Daubigny nagymesterek honosítottak meg. Paál László ismerhette képeiket korábbi kiállításokról, és londoni útja során Forbes m?gy?jt?nél is találkozhatott velük. A m?vészt rögtön megragadta a környék gazdag szín- és formavilága, amir?l egyik levelében így lelkesedik: „Ha valaha vissza akarnál vonulni, Barbizonba kellene jönnöd. Nem hiszem, hogy van ennél szebb vidék a világon”. A számtalan témával szolgáló erd?ben születtek szebbnél szebb alkotásai. A kiállított vázlatot nem írta alá és nem datálta, beazonosításában egy másik m? segített, amelyen ugyanaz a facsoport jelenik meg csak más néz?pontból. Ennek adatai ismertek, 1876-ban készült és az Októberi szél (1876) címet kapta. Ebben az id?szakban született a vázlat is. Paál alkotói módszerére jellemz?en gyakran csak vázlatosan rögzítette a szabadban tapasztalt természeti jelenségeket, és kés?bb a m?termében fejezte be, alkotói fantáziáját és érzelmi világát társítva a látottakhoz. Az általa használt kompozíciós megoldását alkalmazva a megfestend? motívumot, a vihartépett, terebélyes tölgyfákat a középtérbe helyezte. A facsoportokra boruló égbolt, amelynek eltér? irányú ecsetvonásokkal képzett felülete a kék számtalan árnyalatából merít, így igyekezett a fest? a vihar jelenségét megragadni. M?vészetér?l Leroi francia kritikus írja:

\"Paált els?sorban a fény és árnyék ellentéte foglalkoztatja, s m?ve éppen e hatás miatt figyelemre méltó.\"" }, { "image_url": "pallik-bela-juhnyaj-az-itatonal.JPG", "title": "", "description": "", "artist": { "name": "Pállik Béla", "born": "(Nagymihály, 1845- Budapest, 1908)", "description": "Festészeti és rajzi tanulmányait arisztokrata pártfogói támogatásával kezdetben Pesten m?köd? mesterek m?termekben folytatta. Els?ként Landau városi rajziskolájában, majd Adolf Van der Venne haltéri iskoláját kereste fel.
További anyagi támogatás hiányában tudását a Képtár klasszikus képeinek másolásával tökéletesítette. Tehetségének elismeréseként, állami támogatással a bécsi Akadémiára iratkozhatott be, majd Münchenben Piloty osztályában képezte tovább magát. Itt festi meg Mészöly Géza fest?társa arcképét. Közben egyre gyakrabban kapott hivatalos megrendeléseket Magyar Kulturális Egyesületekt?l, Társaságoktól, így ismét visszatért Pestre. Itt készültek Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Széchenyi István alakját megörökít? portréi.
Az arckép megrendelései mellett kikapcsolódásként örömmel festett birkákat, lovakat. Végül az állatfestészetet választotta és Düsseldorfba költözött. Kezdetben állatfestészeti tudását tökéletesítette, majd e témában született m?veinek sikere láttán m?termet nyitott. Állatképei a Bécsi és a Párizsi Világkiállítás sikeres darabjai voltak. A megfeszített munka miatt szembetegséget kapott, mintegy öt éven keresztül nem festhetett. Ez id? alatt, jó zenei képességét kihasználva, operaénekesként dolgozott, ami biztosította megélhetését. Énekesi szereplését a kritika nagy elismeréssel fogadta. Majd visszatért a palettához és újból festeni kezdte kedvenc témáját a „birkaportrékat”. Számos kiállításon szerepeltek m?vei a közönség nagy szeretettel fogadta alkotásait. Arisztokrata megrendel?i folyamatosan munkával látták el, kezdetben portrékat rendeltek meg t?le, kés?bb kedvenc állataikat, lovaikat festette meg. Az így született állat- portrék kastélyok képtárainak megbecsült kincseivé váltak." }, "analysis": "" }, { "image_url": "pedro-orrente-halascsendelet.jpg", "title": "Halas csendélet zöldségekkel", "description": "é.n.; olaj - vászon; 72x99 cm", "artist": { "name": "Pedro Orrente", "born": "(Monta Alegre, 1580 – Valencia, 1644)", "description": "Textilkeresked? fiaként apja mesterségét folytatta. Festészeti tanulmányairól nincsenek pontos adataink. Járt Itáliában, pontosabban Velencében, ahol megismerkedett Leonardo Bassanoval, akinek hatására els?sorban sokalakos, kisméret? bibliai témájú alkotásokat készített. Velencén kívül járt Rómában is. 1612-ben Murcia-ban volt. A következ? években a környéken dolgozott. Járt Valenciában is, ahol a népszer?ségének magaslatán álló Francesco Ribalta-val és a m?helyében dolgozó fest?kkel ismerkedett meg. 1617-ben saját m?helyt nyitott Toledóban. 1632-ben bezárta m?helyét és Valenciába költözött, ahol 1645. január 19-én elhunyt. Orrente m?vészetére az oldott fest?iség, a könnyed fény- és ecsetkezelés volt jellemz?." }, "analysis": "A Szomolányi gy?jtemény legkorábban készült darabja Pedro Orrente kevés csendéleteinek egyike. A festmény a monokróm, sötét földszíneivel jól illeszkedik a spanyol csendéletfestészet hagyományaiba. A világos és sötét kontrasztok, a fény-árnyék által modellált halak, a rücskös karfiolrózsák és az osztrigák különböz? min?ség? felületei, a felülr?l érkez? fénysávokkal hangsúlyozva, izgalmas festészeti megoldásokat eredményeztek." }, { "image_url": "Rombauer János Férfi portré.JPG", "title": "Férfiportré", "description": "1846; olaj - vászon; 76x60cm", "artist": { "name": "Rombauer János", "born": "(L?cse, 1782 – Eperjes, 1849)", "description": "A fest?, l?csei asztalosmester fia, akit az ott él? Stunder János Jakab tanított festeni. A kit?n? portré- és tájképfest? ifjú kezdetben L?csén alkotott. Majd a Bártfán megismert Iljinszkij gróffal Oroszországba ment. Péterváron akkoriban, a hazainál sokkal élénkebb m?vészeti élet zajlott és ott számos portréfestészeti megbízást kapott, els?sorban az orosz nemesség vezet?rétegét?l. M?vei szerepeltek a Péterváron rendezett kiállításokon, és azoknak jelent?s részét metszet formájában sokszorosították. 1824-ben hazatért és Eperjesen telepedett le, ahol f?képpen környékbeli nemesekr?l készített arcképeket, de fellelhet?ek napjainkban itt készített tájképei és oltárképei is." }, "analysis": "Az arcképfestészet területén különösen jelent?s m?vész, Rombauer János férfiportréjának modellje nem ismert. A középkorú férfi az alkotó emberekre jellemz?, természetes testtartásban, jobb karja a mellvéd lapjára fektetve jelenik meg. A kezében tartott eszközt kezdetben karmesteri pálcával azonosították, emiatt a m?vet Mendelssohn arcképeként határozták meg a korszak kutatói. Napjainkban inkább építészként határozzák meg személyét, de ennél közelebbit nem sikerült megállapítani az ábrázoltról.
A sötét homogén háttér el?tt megjelen? férfi viselete egyszer?, kék felölt? világosabb tónusú mellénnyel és fehér inggel. Semmi nem vonja el a figyelmet a részletez?en megformált, a m?vészi öntudat határozottságával kitekint? arcról." }, { "image_url": "schaefer-bela-csendelet.jpg", "title": "Csendélet", "description": "1870; olaj - falemez; 40x32 cm", "artist": { "name": "Schäffer Béla", "born": "(Nagykároly, 1815- Düsseldorf, 1871)", "description": "Apja Schäffer József fest? volt. M?vészeti tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. Néhány évig Bécsben maradt. Itt állította ki korai m?veit. Kés?bb Temesváron régi mesterek alkotásainak másolásából élt. Az úgynevezett történeti csendélet fest?je volt. A XVI-XVII. századra datálható ötvösm?vészeti remekm?vekkel, ritkaságokkal, díszedényekkel együtt jelenítette meg virág- és gyümölcscsendéleteit. Néhány évre abbahagyta a festést és fotózással foglalkozott. Élete vége felé visszatért kedvenc csendéleti témáihoz és fáradhatatlanul festette a Magyar Nemzeti Múzeum ötvösm?vészeti alkotásait a természet csodálatos részleteivel kiegészítve." }, "analysis": "A sz?l?fürtök és a kacskaringós sz?l?kacsok megjelenítése mellett a kompozíció másik „f?szerepl?je” a gótikus úrvacsora-kehely. A ma is a Magyar Nemzeti Múzeumban ?rzött, Cseh György ötvös által 1631-ben készített ezüst, részben aranyozott pohár anyagszer? megfestése izgalmas feladatot jelentett az alkotó számára. A fest? bár nem minden részletét dolgozta ki az ötvös remekm?nek, mégis felismerhet? módon ábrázolta azt. A kehely és a sz?l? együtt szerepeltetése az eucharisztiára utal." }, { "image_url": "szekely-bertalan-zrinyi-kirohanasa.jpg", "title": "Zrínyi kirohanása", "description": "olaj - vászon; 280x423 cm", "artist": { "name": "Székely Bertalan", "born": "(Kolozsvár, 1835 – Mátyásföld, 1910)", "description": "Erdélyben született, ?sei nemesi származású tisztvisel?k voltak. A kolozsvári Református Kollégiumban Simó Ferenct?l tanult rajzolni, s középiskolai tanulmányai után mérnöki hivatást választotta. A bécsi Politechnikumba iratkozott be. Hamar rájött tévedésére és a Képz?m?vészeti Akadémián Karl Rahlnál és Peter Nepomuk Geigernél folytatta tanulmányait 1855-ig.
Négy év után Münchenbe utazott, ahol a történeti festészet legjelent?sebb akadémiai mesteréhez Karl Piloty-hoz járt. II. Lajos holttestének feltalálása cím? m?vének sikere a hazai közvélemény figyelmét is felkeltették. A szakmai körök is hazahívták, s 1864-ben végleg hazatelepült. 1871-ben a Képz?m?vészeti F?iskola tanára lett, majd három évtized után, 1903-ban igazgatójának nevezték ki." }, "analysis": "Székely Bertalan ezen alkotása a XIX. századi magyar történeti festészet legismertebb m?veinek egyike. Déri Frigyes ajándékaként került a Déri Múzeum tulajdonába. A festmény, a magyar történelmi sorsfordulók közül, a törökvész id?szakában zajló eseményt idézi fel. Szigetvár véd?i az er?dítményüket, a l?port tároló torony felrobbantása után, a jelent?s túler?ben lév? törökökkel szemben tovább nem tudták tartani. A vár?rség tagjai a küzdelem feladása helyett az ellenség gy?r?jéb?l való kitörést és a biztos halált választották. A jelenet a hadvezér kirohanás el?tt tartott búcsúbeszédét és annak a várvéd?kre tett drámai hatását ábrázolja." }, { "image_url": "Than Mór Báró Mikos Ede.JPG", "title": "Báró Mikes Ede portréja", "description": "1869; olaj - vászon; 142,5x209 cm", "artist": { "name": "Than Mór", "born": "(Óbecse, 1828-Trieszt, 1898)", "description": "Jogászhallgatóként kezdte tanulmányait, mint több korabeli fest?társa, de pesti évei alatt már Barabás Miklósnál tanult rajzolni. A történelmi témák iránti érdekl?dése már ekkor megmutatkozott. Betegsége miatt nem vették be a honvédek közé, de Görgey seregét kísérve a jelesebb katonai eseményekr?l vízfestményeket készített. Jogi tanulmányait abbahagyva Bécsbe költözött. A Képz?m?vészeti Akadémián mestere Karl Rahl volt. Akadémiai képzés befejeztével, az Itáliai tanulmányút után, 1860-ban tért haza, ahol egy másik Karl Rahl növendékkel, Lotz Károllyal két évtizeden át reprezentatív falfestészeti megbízásokat teljesítettek." }, "analysis": "A fest? megrendelésre készült alkotása két jelent?s motívummal rendelkezik. A horizontális kompozíción, átlósan elhelyezked? díszmagyarban megörökített id?söd? férfi karosszékben ül? alakja bécsi portréfestészet kedvelt fest?i megoldása szerint elhúzott függöny el?tt jelenik meg. A fest? nagy kedvvel id?zött az ötvös remekm?vek csillogó felületének apró részletekig men? ábrázolásán, a ruházat bársonyos felületének megörökítésén. Nyilván a megrendel? kívánságára a m?vön legalább ilyen hangsúlyt kapott a természeti környezetb?l határozott megformálással kibontakozó Mikosdpusztai kastély romantikus stílusban készült tömbje. A kétemeletes, kocsifelhajtós, erkélyes, saroktornyos épület a magyar kastélyépítészet kiemelked? 1860-as években készült példája." }, { "image_url": "wiesingerne-florian-olga-viragcsendelet.jpg", "title": "Gyöngyvirágcsokor", "description": "olaj - falemez; 23x32 cm", "artist": { "name": "Wiesingerné Florián Olga", "born": "(Bécs, 1844 – Grafenegg, 1926)", "description": "" }, "analysis": "" } ]