A japán tradicionális öltözeteknek nem volt zsebük, így a személyes tárgyakat (pipatartó, dohányzacskó, inró, stb.) az övön átfűzött selyemzsinórokon tartották. Ezen tárgyak ellensúlyát képezték a zsinór végén a netsukék, melyek legtöbbször elefántcsontból vagy fából, olykor fémből készültek.
A netsukék faragása az Edo-kor első felében kezdett divatba jönni, és a XIX. században élte virágkorát. A Japánba látogató nyugatiakat elbűvölték ezek az apró, ám tökéletes kisplasztikák, így jelentős részüket felvásárolták.
A netsuke-faragás témái és formakincsei – az inrókéhoz hasonlóan – szinte kimeríthetetlenek: a mítoszoktól a mindennapokig, a vallásos élményektől a költészetig bármi ihletként szolgálhatott a mestereknek.
Déri Frigyes számos netsukét vásárolt az évek során, amelyek most is megtekinthetők múzeumunkban.
