Habsburg (I.) Miksa, aki 1493-ban lett a Német-Római Birodalom császára, elrendelte egy állandó gyalogos zsoldoshad felállítását. A katonák és az egységek kiképzése során az előbb bemutatott helvét csapatok szolgáltak mintaként. Azonban hogy kifejezzék különállásukat a hegyvidéki harcosoktól, landsknechtnek (síkvidéki) kezdték hívni őket.
Az így létrehozott új hadsereg az Itáliai háborúk során (1494-1559) mutatta meg, mit is ér. A landsknechtek két véres ütközetben (1522 – Bicocca és 1525 – Pavia) elsöprő győzelmet arattak a francia-svájci csapatok felett, és hosszú időre átvették a vezetőszerepet a harctereken.
A zsoldosok elsődleges célja mindig a pénzszerzés volt. Adott esetben hiába tettek hűségesküt az uralkodónak vagy a csapatzászlóra: ha nem kapták meg a zsoldjukat, akkor raboltak és fosztogattak. A landsknechtek talán legdicstelenebb tette a Sacco di Roma volt 1527-ben, amikor több napon keresztül gátlástalanul gyilkoltak és fosztogattak Rómában.
A kiállítási egység második felében a híres-hírhedt landsknechtek harci eszközei kerültek bemutatásra, ahol a legtöbb általuk forgatott fegyvertípus megtekinthető: pikák, amelyekkel áthatolhatatlan falanxot alkottak; alabárdok, amelyeket a rohamok során használtak és a „katzbalger” nevezetű zömök kard, amelyet végső esetben használtak a csata forgatagában.
A Déri Múzeumban számos „kétmarkos-pallos”, ú.n. zweihänder is látható. Az átlagosan 160-180 cm hosszú és 2-3,5 kg súlyú kardok hatékony használatához rendkívüli erő és elszántság kellett, így azok a zsoldosok, akiket a forgatásukra kiválasztottak, dupla zsoldban részesültek. A harctéren az ő elsődleges feladatuk az ellenség arcvonalának áttörése volt, de gyakran „zweihänder-alakulatok” oltalmazták a parancsnokot és a csapat zászlaját is. Külön feladat jutott nekik a várostromok visszaverésénél is: a pallosokkal felszerelt katonákat általában a bástyákon helyezték el.
A tűzfegyverek megjelenésével a muskéták fokozatosan a háttérbe szorították a közelharci fegyvereket. A kiállított 17. századi katonai muskéta különlegessége a kettős elsütőszerkezet, ugyanis kovás és kanócos szerkezettel egyaránt ellátták. A fegyver mellett korabeli lőportartók láthatóak.
A landsknechtek védőfelszerelései közül morion- és körte-sisakok tekinthetőek meg, valamint egy 16. századi mellpáncél.