Külön vitrinben tekinthetők meg a 15-17. századi Itália fegyverei.
Az egyik legszebb és legértékesebb műtárgy a központi helyen álló Morion-páncél., ami a 16. században készült. Elsősorban díszpáncélként vagy tiszti páncélként funkcionált. Mivel a vértezete nem elég vastag, nem valószínű, hogy a harcmezőn viselték volna, legfeljebb a harcvonaltól biztonságos távolságban. Fémfelületét gazdag reneszánsz ornamentika és különböző hősök alakjai ékesítik, amelyeket aranyozással és maratással készítettek. A korszakban igen jellegzetes sisak (ún. Morion-típus) a páncélhoz hasonlóan művészien díszített.
Szintén inkább dísz-, mint harctéri fegyver volt az a gyöngyházzal és elefántcsonttal díszített topor, amely szintén itáliai munka. Ennek a fegyvernek az az érdekessége, hogy a fegyvernyélben egy kovás szerkezetű, rövid pisztolycsövet helyeztek el, valamint – ugyancsak a nyélben – egy hosszú, igen hegyes döfőtőr is rejtőzik. Ez a fegyvertípus elsősorban Magyarországon és Lengyelországban volt elterjedve, így elképzelhető, hogy innen érkező megrendelésre készítette az olasz fegyvermester.
A következő fegyver egy 17 századi schiavona, amely igen elterjedt volt a velencei csapatoknál. Használatát a dózse által felfogadott délszláv zsoldosok honosították meg. A kard jellegzetes ismertetőjegye a rendkívül összetett markolatkosár és a macskafejet szimbolizáló markolatgomb. Mellett velencei/itáliai tőrök tekinthetők meg, amelyeknek pengéje igazi mestermunka, és a mai napig igen jó állapotban megmaradtak.
Külön ki kell emelnünk a velencei dózse testőrségének fegyvereit: a két pallos-alabárdot (a falon tekinthető meg) és a díszpajzsot. A bárdlapok maratással és véséssel voltak díszítve, azonban az idők folyamán az ábrák sokat koptak és halványultak. A díszpajzs felülete vörösesbarnára lakkozott bőrrel van bevonva. Díszítése török hatásról árulkodik.