A XVI-XVII. században a nehézlovasság harcmodora és fegyverzete egyaránt átalakulóban volt. Elhagyták a nehéz lándzsákat és a vértezet egyes darabjait (pl. lábszárvértet), és a felszerelésükben megjelentek a pisztolyok.
Ez az új típusú lovasság, amelyet a jellegzetes páncéljuk (kürassz) után kürasszír-lovasságnak is hívtak, sajátos taktikát alkalmazott a csatákban. Először a tűzfegyvereikkel leadott sortüzekkel próbálták megbomlasztani az ellenség sorait. Ezután kerülhetett sor a lovasrohamra és a közelharcra, amelyek során nehézlovassági kardokat, pallosokat használtak.
A kürasszír csapatok fenntartása igen költséges volt, és sokan kétségbe is vonták a harctéri hatékonyságukat. Felszerelésüket és taktikájukat folyamatosan alakították. A XVIII. századra svéd és porosz hatásra fokozatosan elhagyták a tűzfegyvereiket, és csak a kardjaikat használták az ütközetekben. Magyarországon a Tizenöt éves háborúban (1591-1606) jelentek meg először a Habsburg zsoldban álló kürasszír lovasok.