Tőrkard

A tőrkardok szülőföldje a XV. századi Spanyolország volt. Itt jelentek meg először ezek a kecses fegyverek, amelyeket elsősorban a nemesi ruházat egyfajta kiegészítőjének tartottak. (Erre utal elnevezése is: espada ropera – „öltözékkiegészítő kard”).

A legnagyobb népszerűségnek a XVI-XVII században örvendett ez a fegyvertípus. Elterjedt egész Európában, elsősorban Spanyolországban, Franciaországban és Itáliában. A legjobb minőségű pengéket Toledóban, Valenciában, Milánóban, Bresciában és Solingenben készítették.

Több katonai szakértő véleménye szerint a harctéri alkalmazásuk nem volt elég hatékony. Ennek oka, hogy az elsősorban szúrásra kialakított tőrkardok pengéje túl vékony, a forgatása pedig nagy gyakorlatot igényel. A praktikusabb spádék azonban, amelyek a XVIII. században kezdték kiszorítani a rapier-okat, szerepet kaptak a hadseregekben is: a tisztek szívesen használták őket rangjuk jelzésére.